Mi sokkal előnyösebb helyzetben vagyunk, amióta eszünket tudjuk, a magyar nyelvre tanítanak bennünket. Ezért abban a korban követtük el bakijainkat, amikor nem éreztük a különbséget aközött, hogy velünk nevetnek, vagy kiröhögnek minket a felnőttek. Ma sincs ez másképp, ovis gyerekeink tanulják művelni a magyar nyelvet, közben pedig sajnálkoznak egyikük nagy tesóján, aki operába készül. Mivel köztudott, hogy ott felvágják az ember hasát, kivesznek belőle dolgokat, és az operáció fájdalmas lehet. Amelyikük kicsit többet látott-hallott, elgondolkozik, hogy közben miért énekelnek, végül helyreteszi magában, hogy ez valószínűleg két külön dolog.

Felnőtt fejjel kell egy jó adag humorérzék, hogy elviselje az ember az égést, amikor blőd dolgokat beszél idegen nyelven. Például amikor franciaórán azt szeretné mondani, hogy megcsókolta a királynőt, ehelyett azt állítja, hogy megkefélte őméltóságát.

Vörösödhetett a feje volt belga főnökömnek is, amikor az egyik budapesti sörözőben sör helyett egy korsó szőrt rendelt. Vagy szinte magam előtt látom a pukkadozó zöldségest, amikor a friss kelbimbókra mutatva egy kiló mellbimbót kér.

Hja kérem, nem egyszerű ez a magyar nyelv. Azért a francia is megér egy misét. Ebbe most nem megyek bele.