Végül nem mentem franciára, de nem az időjárás miatt, hanem mert sok dolgom volt. Kompenzálásképpen este egy óra hosszat gyűrtem a future simple-t. Megizzaszt ez a francia nyelv. Hogy miért fektetek bele ennyi energiát? Mert a munkahelyemen (Bizottság, DG Enterprise) ez a napi használt nyelv. Hiába mondják, hogy az angol a hivatalos munkanyelv, ha valaki megállít, mert kérdezni akar valamit, kapásból franciául kezdi. Ha elkezdenek egy megbeszélést angolul, három percen belül már franciául diskurálnak. A múltkor két óra hosszat ültem egy mítingen, ami franciául folyt. Nekem kell írni az emlékeztetőt, képzelheted mennyire lesz pontos.

De hát mit is lehetne mást elvárni egy országban, ahol az egyik hivatalos nyelv a francia, a másik meg a flamand. Arról nem is beszélve, hogy ha egy-két év múlva lépegetni akarok felfelé a munkahelyemen, akkor bizonyítanom kell, hogy egy másik nyelven is képes vagyok ellátni a munkámat, nem csak azon amivel felvettek (angol). Szóval nyomom a tanulást, és rászorítom magamat, hogy egyszerűbb dolgokat már franciául beszéljek meg a kollégákkal.

Valamelyik nap volt egy jó sztori az órán. Az összehasonlítást gyakoroltuk: ez nagyobb mint az, ő szebb mint a másik, stb. Volt egy példamondat: “Paul est comme son pere; il est  aussi tetu que lui” – ami kb annyit tesz, hogy Paul olyan mint az apja, ugyanolyan makacs mint ő. A kiejtése kábé “pól e kom szon per; il, osszi tetü kö lüi”. Az öt magyar közül valaki rögtön benyögte: ő is olyen tetű mint az apja. Pár percig eltartott amíg csillapodott a röhögés, és elmagyaráztuk a többieknek a derültség okát.