Pár hete Vincent kérdezte, hogy elmennénk-e velük Magyarországra. Mi is terveztük az utazást, ugy gondoltuk teszünk egy körutat autóval az országban, pár ismerőst meglátogatva, de ezt elhalasztottuk jövőre.

Augusztus 2-án repülőre szálltunk mi négyen, Gyuszi, Vincent, Ábelci és én. Izgultunk, hogy majd mennyire fogja megviselni Ábelt a várakozás, a repülés. De ez a drága kisfiú minden várakozásunkat felülmulta. Érdeklődve nézett szét mindenfelé, és persze megtalálta felszállás előtt még a váróban is az egyetlen ajtót.

Elmondtam a Papának, Nagypapának, hogy enni-inni kell a kicsinek fel- és leszálláskor. Nem volt egy percig sem gond a kedvenc finomságok láttán. Igazán jó hangulatban töltöttük el a 2 órát a fellegek között.

Leszálláskor álltunk sorban a buszra várakozva. Kerestük hova szállhatnánk fel a kicsivel, de nem nagyon volt olyan hely ahová betudtunk volna nyomakodni vele. Egy kedves férfi odajött hozzánk, Vincentet felinvitálta a vezetőfülkébe Ábellel. 

Volt boldogság, mondanom sem kell. 

Sorban álltunk az autóbérlésnél, közben Vincent és Ábel fogócskázott. -Hihetetlen, hogy ezek a gyerekek sosem fáradnak el.-gondoltam. Majd mind nevettünk a hangos sikongatásokat hallva.
Késő éjszaka érkeztünk Dédihez, Mariannhoz, Renihez, elaludt a drágánk a kocsiban, gyors puszi után mindenki csak az ágy után áhítozott, meg egy kis alvásra. 

Másnap reggel előkerült a kb. ezer éves kisszék. Gyuszi elmesélte már akkor megvolt mikor ő született. Olyan nem volt, hogy ne lett volna meg ez a sárgára festett kisszék. Most Ábel is felavatta a reggeli kézmosáskor.

Készült egy ikonikus fotó a fiúkról. Három generáció. 🧑👦👨‍🦳💓 Sétáltak előttem, ugy éreztem ezt meg kell örökíteni. Papa, Ábel, Nagypapa.

És hát bent a Tesco-ban sikerült szerezni egy autót. Óriási volt a boldogság.

Mindenkinek az volt a legfontosabb, hogy Ábel tudjon eleget pihenni. Nehéz volt közös programokat összehozni, azért sikerült elmennünk Egerbe fagyizni. Sajnos az este további részét szó szerint elmosta az eső.

Ábel kedvenc meséje a Teletubbies. Valamikor 20 éve a fiuk is szerették. Eszembe jutott, hogy volt két hátizsákunk, egy zöld és egy piros. Kis keresgélés után boldogan húztam ki az egyik dobozból. Ábel nagyon örült neki, kézen fogva sétált Po-val.

Másnap a fiuk Katinka gyermekkori barátjához utaztak két napra, mi is kimenőt kaptunk, irány barátokhoz, családhoz. Erről majd holnap.