Mind a négy gyermekünk nagyon szerette a meséket. Amig igényelték minden este egyikünk ott ült az ágyuk szélén és mesélt. Én többnyire könyvekből, eleinte Gyuszi is, de ahogy nőttek egyre többet mesélt történeteket, meséket amiket ő talált ki. Vicces, bohókás történetek voltak ezek, dőltünk mindannyian a nevetéstől. Dávid szerette legjobban hallgatni a meséket, Barnus már nagyobbacska volt, nem érdekelte annyira, de Dávid kérte, meséljünk. És mi meséltünk. Meg is látszik rajta, nem semmi szókincse van. Bármilyen történetet ugy mond el, hogy nem lehet nem odafigyelni rá.

A másik amit nagyon szerettek az a diavetítés volt. Örömmel huppantak le az ágy elé és várták a  falon felragyogó mesét. Ilyen diavetítőnk volt sok-sok mesével.

Foto: Pinterest

Mikor másfél hónapja Magyarországon jártunk, akkor megbeszéltük Gyuszival, hogy Astridka születésnapjára hozunk egy diavetítőt, egy másikat meg hozzánk, hogy mi is tudjunk mesélni a két picurkának, főleg Ábelnek, mert neki csak nálunk lehet ebben része. 

Esztikém másnap mondta, hogy Astrid nagyon örült a falra világított mesének. Hamarosan Ábel nálunk aludt, gondoltuk, megmutatjuk neki. 

Mi a csuda lehet az a valami amit Pajpi fog? És miért világit a fal?

Beledugta a gépbe és most színesen világit a fal.

Mazsola és Tádé. Azt mondja Najni, hogy Dávidnak ez volt a kedvenc meséje amikor olyan picike volt mint most én meg Astridka. 

Pajpi mesél, figyelek, mert ilyet még sosem láttam.

Fürdés, pizsi után szalad a szivacsra, lecsücsül és vár. Tudja jön a mese. Megismétli a sors önmagát? Ugyan az a jelenet, ujra és ujra, csak közben eltelt 20-30 év.💗💗💗

Ami a legszuperebb, hogy Pajpi a kedvenc Boribon mesémet is a falra tudja vetíteni.

Figyelek, le ne maradjak a legfontosabb részről. 

Meséltem az otthoniaknak a diavetitőről, mondták, hogy szerintük megvan a gép és a régi mesék. Bárcsak ugy lenne és még használhatóak lennének a diák ennyi év után. Nyáron megpróbáljuk majd megkeresni. Mert ha megvannak, akkor közöttük kell lennie egy mesének. A mesének. A torkom is elszorul ha rá gondolok. Bárcsak, bárcsak. Esztikémnek nagyon sokat jelentene.💗 És abból is egy szuper történet kerekedhetne tele emlékkel. 🥰💓🥰💗

Aki most olvasod és épp kidobnád a diákat mert csak a helyet foglalja, kérlek ne tedd. Szivesen megvásárolom. A mai kínálat bár nagy, de véges. A régi jó kis meséket keresném nem a mai modern történetek diás változatát. Annyi szép, egyszerű mese volt régen. Nekünk is legalább 20-30 darab. Remélem megtaláljuk őket. Már csak azért is, mert nekünk is csodás érzés lenne befűzni ujra azokat a diákat, mesélni azokat a meséket, amiket valamikor a gyermekeink hallgattak tőlünk. Csak most már más szalad az ágy elé leülni, várni és csillogó szemekkel figyelni a felvillanó csodát a falon. 

Forrás:Pinterest