Bevallom őszintén, hogy az utóbbi két évben nem nagyon olvastam a facebook oldalait. Már akkor, a covid után elharapódzott az indulat, tele lett okos, tudós, kiváló 🤦‍♀️ megmondó emberrel. 

A blog bejegyzéseinek megosztásához sosem kellett felmennem a facebook-ra, innen megtudom osztani. Volt amikor szóltak, hogy nem válaszolok a kérdésekre, olyankor mentem, ahogy kellett feleltem és mentem is tovább. A való, igaz életbe. Ha mégis elém került ilyenkor egy-egy bejegyzés az rendszerint kutyás-cicás-madaras volt. A legtöbb gyógyította a szívemet, ha szomorú volt nagyon gyorsan kikapcsoltam. Nem tudnak róla, de nagyon sokat segített nekem Jandika videói, fotói, Bebes kedves hozzáállása az állatokhoz. Megtudjátok keresni és megfogjátok érteni miért hoztak nyugalmat a zaklatott mindennapjaimban, ők a Putrinka Állat és Természetvédő Alapitvány csupaszív lelkei.

Két napja több időt töltök el a platformon. Olvasok, figyelek. Elkedvetlenedtem. Pár napja az egyik brüsszeli állatkórház osztotta meg a szomorú hírt, egyik fiatal doktornőjük saját szántából adta fel az életét. Nem bírta elviselni az állatok szenvedését, hogy nem tudott rajtuk segiteni, az eutanáziát és a pénztelenséget. Belgiumban nagyon drága az állatok orvosi ellátása. A tragédiát megosztó intézmény igazgatója elmondta, hogy milyen sok bántást kapott a számlák miatt a doktornő, többen zaklatták, megszégyenítették, fenyegették, pedig nagyon nehéz az orvosok helyzete, élete. Sajnos az országban több állatorvos is önkezével vetett véget a zaklatások, bántások miatt az utóbbi időben. 

Ma reggel pedig egy csodálatos, nagyszerű fiatal haláláról olvastam sok állatvédő oldalán. Az okok hasonlóak. Felfoghatatlan számomra ez az egész. Elkeseritő.

Itt Belgiumban az iskolákban foglalkoznak a kirekesztés gondolatával, hogy mit ne tegyenek egymással a gyerekek, mert mit okozhatnak a másik életében. Ennek ellenére időről időre olvasom, hogy gyerekek zaklatások eredményeként 10-12 évesen azt a megoldást látják csak, hogy eldobják az életüket. Tudom, én kizártam a világ dolgaiból évekre magam, ezért reagálhatok érzékenyen most mindenre, de ez felfoghatatlan, rémisztő, elkeserítő mit tehetnek meg emberek másokkal, büntetlenül. Később az alábbi sorok jöttek szembe velem. Milyen igaz minden szava minden élethelyzetben. Lehet az zaklatás, kirekesztés, bántás, lélekrombolás, megalázás,  stb. A lényeg az utolsó mondatban van.