Ahogy már irtam, az utóbbi két évben nem volt sem lelkierőnk, sem erőnk, sem időnk, hogy bármit is csináljunk a kertben. Nagyon meglátszott az elhanyagolás, a gondoskodó kezek munkájának a nyoma. Idén már tavasszal beterveztük mikor mit csináljunk. Azt akartam más legyen. Szép. Tele évelő virágokkal. Legyen külön hely a gyerekeknek, én nem akarok állandóan szaladni utánuk, rájuk szólni.
-Jaj ehhez ne nyúlj, le ne törd, hagyd békén.
Akkor inkább legyen az övék az egész kert. Gabókától kaptak a gyerekek kinti játékokat, hamar rájöttem, hogy be kell keríteni, ha nem akarom, hogy a kutyikák minden alkalommal megjelöljék, hogy ezek az uj tárgyak itt az udvaron már a miénk.

Márciusban elkezdtük a munkákat, közösen a család. A fiuk kivágták az ezer éves, sajnos már nem megmenthető dohányfákat. Évekig próbálkoztunk, maradásra bírjuk őket, de a tavalyi év megpecsételte a sorsukat, szinte ki sem fakadtak. Igy fájó szívvel búcsút intettünk nekik.

Ezen a képen látszik, hogy kívülről milyen állapotban volt szeretett melegházunk. Előző év elején volt pár nagyobb vihar. Elvitte a tetejét szép sorban, végül egy sem maradt. 

Odáig jutottunk tavaly tél végén, hogy megvettük a paneleket, de a helyükre már nem lettek rakva. Gyuszi és Barnus idén tavasszal pótolták.

Belülről nem is készítettem képet, pedig megérte volna. Két év alatt teljesen benőtte az eper. Imitt amott kikandikált egy-két gyom, de masszív, nagyon sűrű eperszőnyeg borította az ágyásokat, a barázdát, mindent. 
–Megyek megcsinálom a melegházat.-szóltam egyik nap Gyuszinak.
-Mikor láttad utoljára? -kérdezte ő.
-Talán két éve. 
-Készülj fel a legrosszabbra. Ha nem bírsz vele szólj.- mondta békésen.
Hááát, épp csak nem sirtam el magam. Végigsétáltam a régi barázdán. Percekig csak néztem, hogy hol kezdjem el. Persze nekiláttam. Mivel az eper indával szaporodik meghúztam egy tövet és jött vele másik 3-4. Nem mondom, hogy hamar, de készen lettem, teljesen kitakarítottam.  Emlékszem milyen dühös voltam közben, hogy a miatt  néz ez is igy ki, ami történt. De csináltam, szépen átültettem az epertöveket, vettem egész évben termőt is, hogy legyen a gyerekeknek, a babácskáknak.

Ma reggel ezt a képet csináltam mikor mentem le friss salátáért. Időközben eltűntek az óriási nyesedékek amiket a sövényről vágott le Gyuszi és Dávid. Volt pár nap mikor aggódva néztük a máskor ilyenkor már dús, zöld levélből álló falat vajon kifakad-e, de mára szépen zöldell. A dússág meg majd jön pár éven belül ujra. 

Megmutatom a kert többi részét is. Ez itt a gyerekek játszótere. Ugy gondoljuk, hogy 2-3 év alatt kifogják nőni a kis cuki játszóteret. Erre az időre csináltunk Gyuszival a sövény lehulló ágaiból kerítést. Csak annyi, hogy a kutyusok ne menjenek be. No meg a gyerekek ki, ha éppen csinálnék valamit.
–Olyan mint egy karám.-nézegeti Gyuszi a kész művet.
-Ja, kiscsikók lesznek bent. Inkább nevezzük futtatónak?-mondom mosolyogva. Azóta már birtokba is vették, egyáltalán nem zavarja őket a kis kerítés a kutyusokat is távolt tartja a játékoktól.

Egyik-másik növény két éve várta a teraszon, hogy földbe kerüljön. Pünkösdi rózsától kezdve mindenféle virágzó, évelő növény. Csodálkoztam tavasszal, hogy kibírták, nem pusztultak el. Egyik sem virágzott, de élt. Most bekerültek a földbe. Egyelőre foghíjas, de 2-3 év mulva mire bebokrosodnak nagyon szép lesz. Ha látok majd a kertészetben évelő virágot majd hozok még pár tövet. 

Ez a diófa egy túlélő. Egy hős. 3 éve a melegház mellett láttam, hogy növöget valami. Nem tudtam mi az, Gyuszinak mondtam vigyázzon, ne tapossa el, ha elég nagy lesz megkérdezzük a google lens-t. 2 éve teljesen ledöbbentem.
-Gyuszi, nem hiszed el mi az a kis fa a melegház mellett!
-Na mi?-kérdezte mosolyogva.
-Diófa.
-Micsodaaa? Diófa? Megtartjuk. Keressünk neki helyet. Apósom emlékére megmentjük.
-Hát nem felejtetted el mennyire szerette a diófákat?
-Dehogy is. Megtartjuk.
Majd eltelt két év, a fa növögetett. Esztikéméknek kínáltuk tavasszal amikor a fákat vágták, de már tul nagy volt, nem tudták elvinni az autóval. 
-Mi legyen a diófa sorsa? Ott nem maradhat ahol van.-kérdezte Gyuszi.
-Vegyük ki, ültessük át. Bár aggódom érte, mert már nagy, de próbáljuk meg.-javasoltam. 
Egy szombat délután megkértük Vincentet, hogy ássa ki és ültesse el. Hónapok óta locsoljuk, mindig kap egy-egy nagy kupa vizet. 
–Láttad a diófát?-kérdezte pár hete Gyuszi.
-Nem, kiszáradt?-kérdeztem szomorúan. 
-Dehogy is száradt, megduzzadtak a rügyei, szerintem megmarad.
Persze lerohantam, én nem láttam, hogy meglennének duzzadva azok a rügyek, de alaposan megfigyeltem, pár nap mulva már én is láttam, hogy itt bizony rügyfakadás lesz. A lényeg, lett egy diófánk. Pár hete az autópálya másik oldalán sétáltunk egy garázsvásárban, egyszer csak megláttunk egy nagy kertet ami tele van ültetve diófával. Lehet onnan került ide egy madárka csőrében? 

Itt szépen látszik, hogy bizony a csodasövény ezt a visszavágást is kibírta amit most kapott szegény. A magasságából talán egy métert is visszavágtak a fiuk, a szélességéből meg 60-70 cm-t mindkét oldalon. Élnek és virulnak a gömbakácok is. Sikerült megmentenünk 2 éve a vihar után a középsőt is. Most olyan szilárdan áll mintha kőszikla lenne. De nagyon be van dőlve sajnos. Tartunk tőle, hogyha lesz egy nagyobb vihar akkor elveszíthetjük őt. 

Na és akkor nézzük mi van a melegházban. Ezt a tányér epret, málnát hétvégén hozta fel Gyuszi, a vasárnapi tortát ezek a friss gyümölcsök diszitették.

Ahogy az ebéd mellé készült uborkasaláta is a melegház terméséből van.

Ma délelőtt lementem ujra. Kitakarítottam, leszedtem az uborkát.
–Hoznom kell egy tányért, sok még az eper. Milyen szép, remélem tényleg egész évben fog teremni. Érdekes, a magyar eper tűzpiros, szinte bordó, ez meg sötét narancssárga. Na majd leellenőrizzük odafent, hogy melyik a finomabb.-gondoltam. A föld turkálása közben valahogy békesség töltötte el a lelkem. Eszembe jutott a kora tavaszi haragom, elkeseredett dühöm amikor kikellett takarítani, keserűen töröltem le a könnyeimet. Semmit nem éreztem most abból. Mást igen. Hálát. Gyorsan még kihúztam egy fej salátát az ebédhez. 

Ebéd után Gyuszi hozott be két szem málnát. Érik a rédei málna.

 

Este leszedem az epret.

Édesapa hangját hallottam a lelkemben: 
-Azt az uborkát meg a paprikát el kell árasztani, nem elég locsolni. Áraszd el. 
-Rendben, elárasztjuk este Gyuszival.-bólintottam. 
Felfelé menet megsimítottam a diófa vékonyka, de erős törzsét… 

A végére hoztam a mai igét …

Pál első levele a Korinthusiakhoz 13.4

A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.