Két éve ilyenkor már kezembe foghattam az első unokámat, édes pici babácskát, Astridkánkat. Gyönyörű, formás kisbaba volt és ez semmit nem változott 2 év elteltével sem.

Hihetetlen milyen gyorsan telik az idő. Rohannak a napok, hetek, hónapok, a babákból kisgyerekek lesznek a szemünk láttára. Már beszélnek, csacsognak, fogják egymás kezét. Astridka tanítja Ábelt, anyáskodik felette. Ábel pedig bölcsen hagyja. Édes drága gyerekek. 👧👦

Tegnap köszöntöttük a mi kis Napsugarunkat. 2 éves lett.

Eltelt 2 szomorú, gyötrelmes, a babák miatt mégis gyönyörű, mosolygós két év. Tényleg igaz, hogy ők az élet értelmei, akik tovább viszik amit mi örökül hagyunk rájuk. Vigyázzunk erre az örökségre, a szeretetre! Ez is azok közé a kincsek közé tartozik, melyet soha senki nem vehet el tőlünk.

Remélem a sok mosoly, ölelés, mese, ének, játék, altató, hinta-palinta, mondóka vidámmá tették az elmúlt 365 napot. Nekünk életmentő volt minden egyes veled töltött perc drága kicsi Astridkánk! 💗👧🥰

Ilyenkor mindig kevés szó esik a Mamákról, Anyukákról, Anyucikról. Én most Esztikémnek szeretném hálásan megköszönni, hogy világra hozta Astridkát. Példamutatóan nevelik Axel-lel. Csodálatos kicsi lány az ő örökségük. Esztikém, jól csinálod! Csodálatos Mama vagy! Ezeket a sorokat egyszer én kaptam, most tovább adom neked. 💗

Az anyaság alázat. Szolgálat és lemondás. Élethosszig tartó aggódás. Önismereti lecke. Kétkedés és hit magadban. A hited őbenne. Az ő hite tebenned. Bizonytalanság és bizonyosság egyszerre. Könnyek a zuhany alatt. Végtelen fáradtság. Végtelen káosz és mindent elsöprő harmónia. Ismeretlen szívelszorulás. A szeme a szívedben. A hangod az övében. A mosolya mindenhol. Az illata a lelkedben. Szövetség vele. Az anyaság kötelék. Ragaszkodás és elengedés. Kérdések magadnak, válaszok magadtól. Az anyaság áldozat. És mindenekelőtt hála. Hála annak, akit megszültél.

💗💗💗