Címkék
10 hónap, Astridka, Ábelci, belgium, család, emlékek, gyerekek, husvét, katinka, szeretet, szomoru, tavasz
A szív halkan törik össze. Azt hittem,
hangos lesz.
Azt hittem, túlharsog minden mást. De
nem volt hangosabb egy suttogásnál.
Egy apró, tiszta hasadás,
Egy pillanat alatt megtörtént, és csak
annyira fájt, mint egy szúnyogcsípés.
Az utóhatása azonban halálos volt.
Az az apró, pici hang ide-oda pattogott a bordáim között, és egyre hangosabb
lett. Megsokszorozódott, míg végül úgy éreztem, mintha több száz,
több ezer szív törne össze.
És mind az enyém volt.
Cora Carmak: Szerepváltás
Hosszú, gyötrelmes 10 hónap telt el. Írhattam volna, hogy 10 hónapon vagyunk tul, de ez igy nem lenne igaz. Nem bírunk tul lenni. De tudod te ezt. Érezzük a támogatásodat, szeretetedet. Bizonyára sajnálod a szenvedésünket, hisz imádtad a családodat, sosem akarnád, hogy ezt a szomorúságot érezzük. Segiteni nem tudsz csak a lágy, simogató szellővel, a félig lehunyt, könnyes szemen megcsillanó napsugárral. 😢
Lassan már nem beszélhetünk babákról, bármennyire is szeretnénk, hiszen hamarosan két évesek lesznek mindketten. Csodálatos kicsi lelkek, egyre jobban szeretik egymást. Amikor csak tudunk együtt vagyunk, hogy együtt nőhessenek fel, tudják ki a másik számukra. Meg kell tanulniuk, érteniük, érezniük a család fogalmát. A kicsikék még a szivükkel látnak, éreznek, tudják ki az a másik baba. Ha videochat-en beszélgetünk akkor már nevükön szólítják egymást, tegnap Ábelci cuppanós pusziözönnel árasztotta el a telefont Astridkát nézve. Jó lesz ez igy. 💗
Képzeld készen lett az udvaron a kis játszótér.
Még csak Ábel vette birtokba,
de a hétvégén itt lesznek mindketten (első alkalom, hogy éjjel is itt alszanak majd 🤭👦💗👧💗😊). Meglátjuk mit szólnak majd a házikónak, csúszdának, homokozónak. Édesapád beszerzett egy fűnyírót is, kell a segítség.🤭
Hétvégén húsvét volt. Megint egy alkalom, amikor mindig jöttetek hozzánk és én örülhettem, hogy együtt a család. Elkényeztethettelek mindenféle jóval benneteket. A kényeztetés maradt, most idén Esztikééknél voltunk. Azt éreztem változtatni kell a szokásokon, nem tudunk beleállni a régi lépésnyomba és ott folytatni ahol megszakadt minden 10 hónapja. Lehetetlen. Ha nem lesz jó így, akkor kitalálunk valami mást. Süttem-főztem, vittem a finomságokat, ahogy mások is. Voltunk sokan, a mi családunk, Axel családja, közeli barátok. A babácskák nagyon élvezték a kutatást, először csak nézték mi is történik, de hamar megértették a tojáskeresés lényegét és megteltek a kiskosarak.
Képzeld vettünk nekik olyan tologatható játékot amit ti is nagyon szeretettetek, egy nyuszikát és egy kiskacsát. Tolni kell, olyankor forog a lábuk amik nagy tappancsokban végződnek. Nem is gondoltam, hogy ilyen örömet szerzünk nekik ezzel az egyszerű játékkal. 🐰🐥
Látod, történt sok dolog velünk. Most sok a munka kertben, próbáljuk elfoglalni magunkat, átalakítunk, virágot ültetünk, fákat, bokrokat metszünk. Néha mégis ugy érzem nem sikerül eléggé lefárasztani magam. Pedig hol itt, hol ott kell helyt állni, jönnek a picik sokszor. Aztán jön mégis egy-egy jótékony éjszaka, amikor alszok, nem jár az agyam és kitudom pihenni magam. Utána kezdődik minden előről. Mosolygós kedves arcod most is ugyan ugy bevillan mint mindig. Szinte látlak magam előtt, mintha egy fényképet néznék. Az arcod, a lényed a retinámba, a szívembe, a lelkembe égett bele. Örökre…






