8 hónap Szivem. 8 hónapja szakadt meg a szivünk. Hol egyikünk, hol másikunk gyengült el. És senki nem volt erős. 😢 Csak együtt tudtunk sírni, támogattuk egymást, hogy túléljük. Ma is túlélünk minden napot. Nem tudom leírni, hogy nélküled, mert egyszerűen a lelkem nem tudja tudomásul venni. Az eszem tudja az igazságot, a lelkem meg keres, kutat folyamatosan, hol vagy drága kislányom? 

Ma sokat gondoltam rád, meleg tavaszi szellő lengedezett. Kint álltam a teraszon, és mintha megsimogatta volna a szél az arcomat. Épp, hogy hozzám ért, hallottam a hangodat, mert ilyen télvégi napokon amikor ezerrel sütött a nap mindig felhívtál:
-Anyuci, irány a bolt, tulipánt venni, itt a tavasz.
-Ó Katinkám, nincs még itt a tavasz, lesz még hideg. – válaszoltam többnyire.
-De ma tavasz van! Vegyél tulipánt.
És ha nem vettem, akkor beállítottál egy csokorral.
-Igy ni, igy kell ezt! – mondtad mosolyogva.
Még holnap is tavasz lesz, veszek egy nagy csokor tulipánt. Neked, ahogy szeretnéd… 🌷💗

Az utóbbi hónapokban 21-én mindig itt volt velem Ábel. Nem direkt, egyszerűen csak igy alakult. Ma nincs velem, hogy gyógyítsa mosolyával a szívemet. De itt lesz megint hamarosan. Képzeld nagyon sokan mondják, hogy tiszta Barnus. Nagyon hasonlít a testvéredre. Szerintem az apukájára is hasonlít, de a szeme, a szája, a mosolya a tiéd. Nagyon okos kisfiú, sokat gondolok rád, hogy te vajon mit szeretnél, hogy megtanítsak neki. Igyekszem nagyon, igyekszem. Kis kópé, hangosan kacag. Hozzámbújik, megpihen egy pillanatra aztán nagy komolyan a szemembe néz. Remélem rád gondol ilyenkor, érez valami kapcsot.

Sokat nézi a fényképeket a komódon. Mindenkit végigmutatunk együtt, Keresztmami, Axel, Astridka, Dávid, Barnabás, Mama, Papa, Ábel. A tiédet nézi, majd rám néz csodaszép szemeivel. Igyekszem nem remegő hangon mondani:– Ott a Mama.  Ő is mondja:-Mama.
Meg kell tanulnom nyugodtan beszélni rólad, mert akarom, hogy az élete része maradj. Igyekszem. Míg el nem csuklik a hangom mesélek rólad, de azt minden alkalommal elmondom neki, hogy mennyire szeretted őt. Nem mintha nem tudná, biztos vagyok benne, hogy tudja.

Jön a tavasz, igy vagy ugy de tavasz lesz, hisz hamarosan március. Most sokat lesz együtt a család, a babák, mert elkezdjük átalakítani a kertet ahogy meséltem neked még két éve. Bababiztossá tesszük. Gabókától kaptunk sok kertijátékot, csúszdát, homokozót. Megcsináljuk a babáknak. Várom, hogy kint kacagjanak, futkározzanak. Két év alatt tönkrement a gyep, de idén ujra pihe-puha lesz a fű, ami majd simogatja a babatalpacskákat. Kitakarítjuk a kis tó környékét is, már alig várom, hogy megmutassam Astridkának, a kisfiadnak a kis gőtéket ahogy játszanak a vízben. 

A melegházat is ujra meg kell csinálnunk, mert mindkét baba nagyon szereti az epret, a málnát, a paradicsomot. Lesz azzal is munka, de megéri majd minden ott eltöltött pillanat. Te meg majd meleg napsugárral megérleled a két kis drágaságnak.