Mikor 2023 április utolsó napjaiban kiderült mivel is küzd Katinkánk, nevesítve lett a rém. Cholangiocarcinoma. Epeúti rák. Utána lehet olvasni, de semmi jóra ne készüljetek. Szinte nincs is statisztika. Mi abban reménykedtünk, hogy még nagyon elején tudomást szereztünk róla, igy lesz esély. Igaz, lett. Hiszen megszületett Ábel és még kaptunk 8 hónapot. Mikor kiderül ez a rák csak pár hét, jobb esetben 2-3 hónap van hátra a betegeknek. Teljesen tünetmentes, semmi nincs ami jelezné, hogy baj van. Csodálatos fiatal embereket ragad el, válogatás nélkül. Ha idősebb korban derül ki, akkor mindig a túlzott alkoholizmussal hozzák kapcsolatban. De ezekről már irtam korábban. 

Ahogy arról is, hogy miért indítottam el a gyűjtést a születésnapom alkalmából. Ez a fajta rák nagyon ritka. Kevés pénzzel rendelkeznek a gyógyítás és a kutatás terén is.

A diagnózis ismeretében felkutattam miden hírt, minden lehetőséget, gyógymódot. Kerestem csoportokat, hátha olvashatok valami világmegváltó esélyről, lehetőségről. Végül mindből kiléptem, mert nem bírtam a sok szenvedést, a sok megemlékezést, a sok fájdalmat olvasni nap mint nap. Reméltem, hogy nekünk nem ez az utunk és Katinkám azon kevesek közé fog tartozni, akik valamilyen csoda folytán legyőzik ezt a rákot. Mind tudjátok, nem sikerült…😓

Akik ismernek azt is tudják, hogy nem vagyok egy bántalmazó személyiség. Mindig azt nézem hol segíthetnék. Idővel, szép lassan, nem tudatosan, de áttértem az állatok mentésére. Tele a ház mentett lelkekkel. Azért ma is nyitott szemmel és füllel járok, hátha lehet valahol segiteni. És megtettem emberekért is sokmindent amiért hálás vagyok, hogy megtehettem. Ezért fogadtunk be egy ukrán családot pár hónapra. Volt aki megkérdezte ezután:-Most jó?
-Igen jó. Helyére került a világ. Segíthettem.
Miután Katinka diagnózisa kiderült ők elmentek, azóta sem jelentkeztek, de tudjuk, hogy jól vannak. Ennek igy kellett lennie. 

Mit segíthetek én egyszerű kisemberként, porszemként? Ez jutott eszembe amikor feldobta a facebook a gyűjtés lehetőségét. Igazából nem sokat. Egy nagy kutatási projektben a kevéske gyűjtött pénz csepp lehet a tengerben, vagy még annyi sem. Olvastam valahol, hogy az ilyen ritka rákfajtákra kevesebb kutatási pénz jut, azt gondoltam hátha többet számít a kevéske pénz is. Ezekből a pénzekből esetleg jobban tudják támogatni a tudósok kutatását. Talán egyszer valaki csodálkozva emeli fel a fejét a kutatási anyagból, hátra dől, megdörzsöli fáradt szemeit és mosolyra húzódik a szája:- Megtaláltam, lehet megtaláltam a gyógymódot?
Azt mondjátok álom ez? Lehet. Lehet álom, kívánság, akármi. Csak legyen igy. Én ebben akarok hinni! 

Bekellett állitani a kitűzött célt az adományozó oldalon. Gondoltam majd megkérem a családot, hogy töltsenek fel rá pár euro-t, mégis valamennyi menjen át a számlára. De csodálatos dolgot tettetek sokan!  Hiszem, hogy Katinka miatt, mert szerettétek, tiszteltétek őt, és az emlékét.  Mindenkire hálával gondolok a támogatásért, ezt tudnotok kell! Bárcsak mondaná valaki, hogy menjek, tegyek meg valamit és akkor soha többé nem ragadna el több lelket ez a rém. És biztos vagyok benne, hogy a családon kívül jönnének velünk még páran. Köszönöm nektek ezt a reményt, ezt a szeretetet!💗

E hét elején 684 euro-t utaltak át az alapítvány számlájára mindenféle levonás, kezelési költség után:

Volt aki megkérdezte, hogy nem-e csalás ez az egész?

Amikor elindítottam az adományozó oldalt egy órán belül üzenetet kaptam az alapítványtól. Köszönetüket fejezték ki amiért rájuk gondoltam. Kérték meséljek. Már tudom nem fogok mesélni, nem szeretnék. Igy döntöttem. 

Arra biztatlak benneteket, hogy segítsétek az elesetteket, embert, állatot, bármit ami a szívetekben van. Katinka is igy tett, mert itthon ezt látta, ebben nőtt fel. Tudjátok akármi is történik az emberrel, jót tenni akkor is jó dolog. Én sokszor érzem, hogy nem is annak a legjobb aki kapja a segítséget, hanem nekem, aki adom. És hálás vagyok amiért megtehetem. 

“A hála az egyetlen virág, amely a léleknek terem.”
William Shakespeare