Címkék

, , , , , , , , , , ,

 

Jolie Taylor: Ott leszek
 
Ha majd egyszer nem leszek.
Nem búcsúzom tőletek.
A csend karjában ringatom magam.
Ott élek majd boldogan.
 
Ott leszek, ott legbelül.
Hol a szeretet, olykor elszenderül.
Bánatomban, a csendhez fordulok.
S a szeretet hangján megszólalok.
 
Én leszek a Nap, mely rátok nevet!
Én leszek, a mosolyfakasztó apró szösszenet!
Én leszek, a vidám könnyetek!
A csend karjában, mindig ott leszek veletek!
 
Ott leszek, a madarak dalában.
Ott leszek, a mezők illatában.
Ott leszek, a zúgó patakokban.
Ott leszek, minden pillanatban.
 
Ott leszek, az alvó fákban.
Ott leszek, a világ minden zugában.
Ott leszek, az ünnepek hangulatában.
Ott leszek, a csend karjában.
 
Ha majd egyszer nem leszek.
Nem búcsúzom tőletek.
Nem hagyom, hogy kihaljon a szeretet.
Életre keltem akkor is, ha a világ kinevet!
 
Drágám, 7 hónap telt el nélküled. Fizikálisan nélküled. De a lelkünkben itt vagy. Hol egyik, hol másik testvéred meséli, hogy mikor jutottál eszükbe. Nincs nap, talán napszak sem, amikor ne lennél velünk lélekben.  
 
Egyik nap olvastam a fenti verset és azonnal te jutottál eszembe, szinte rólad szól. Vincented azt mondja azért nem búcsúztál el senkitől, mert utolsó lélegzetvételedig hittél a gyógyulásban. Ez jó érzés, de fáj is valahol. Abban is csak reménykedni tudunk, hogy  büszke voltál ránk a búcsúztató miatt. A nyughelyed miatt. Minden ugy történt amiben békességed lehetett valahol, valahogy. Mert nekünk sosem lesz békességünk, az biztos. 💔
 
Tanuljuk nélküled az életet, de iszonyatosan nehéz. Tele a ház emlékekkel, a kezed nyomával. Tele a szívünk emlékekkel, a lelked nyomával. Büszke lennél a testvéreidre. Esztike óriási erőről tesz tanúságot. Néha el is csodálkozom honnan van ennyi ereje. Pedig most nagy szüksége lenne rád.  Dávid, ahogy ígérte a búcsúztatódon a lábnyomodba lépett. Épp tegnap mondtam neki, szinte hallom ahogy mondanád neki:
-Dávidka, látod milyen ügyes vagy, megcsináltad! 
Rendkívül büszke lennél rá! Barnusra is, összedolgoznak a fiuk, azt amire te készültél Barnabással most a fiuk valósítják meg. Hinni akarok benne, hogy óvó kezed irányítja majd őket és mosolyod ad nekik megnyugvást. Hogy mi hogy vagyunk Édesapáddal? Mikor igy, mikor ugy. Amikor csak lehet vigyázunk Ábelcire. Itt tartunk téged ezáltal is. Csodálatos a kisfiad, csak ugy szalad már. Képzeld nagyon okos, a bölcsikébe szépen érti a flamand szavakat, kifejezéseket, megcsinálja amit kérnek tőle. Otthon a Papával továbbra is franciául beszélnek és ezen a nyelven is kommunikál. És ami a csodálatos, hogyha nálunk van akkor meg magyarul. Olyan okos a keresztlányod Astridka is, elámulnál milyen szép nagy lány már. Drága kicsi kincsek mindketten. 
 
Várjuk már nagyon a tavaszt. Legyen munka a kertben, hogy elvonja a figyelmünket. Rossz ez a szürkeség, a sok eső. De igyekszünk Édesapáddal, nagyon igyekszünk jól lenni. Igaz néha alig várom, hogy vége legyen a napnak, aztán meg kedvetlenül megyek fel, hogy le kell feküdni már megint. Rémisztőek, fájdalmasok és hosszuak az éjszakák. De majd jön a tavasz, remélem hamar jön a tavasz, az talán segít majd. Meg azt mondják az idő…
 
Szeretlek, ölellek drága Kislányom!  Hamarosan itt a születésnapod. A harminchetedik szivem… 💔😢💔😢💔😢