A reggel szokásosan indult. Gyuszi amint lejött a lépcsőn a kutyusok rohantak:
-Hurrá, hurrá, ma sem halunk éhen, jött Apuci!
Vasárnap malacfüle a fogkefe, mindenki jóízűen ropogtatja a saját ajcsiját. Tiszta foggal trappoltak ki a szokásos körre a kertbe.
Én lassan totyogva elkezdtem csinálni az ebédet. Egyik kézmosásnál kinéztem az udvarra.
-Gyuszikám gyere, nézd már meg olyan furán fekszik Sam az udvaron. Sosem szokott ott feküdni.
Gyuszi lassan lesétált, megsimogatta a buksiját. Egyszer csak felállt, szája elé kapta a kezét. Kivágtam az ajtót:
-Ugye nem, kérlek mondd, hogy ugye nem?
-Elaludt a drága öregünk. Szépen, elégedetten elaludt. Felhívom Dávidot.
-Nem, nem hívhatod fel ezzel a hírrel, úgyis bemennél érte, hogy hazajöjjön, elbúcsúzzon öreg barátjától, akkor mond meg neki személyesen.
Később Dávid könnyes szemmel lépett be az ajtón. Leült utoljára Sam mellé…💔😥💔😥
Közben megírtam a gyerekeknek, hogy Sam Katinka után szaladt… Gyuszi könnyes szemmel nézett rám.
-Akkor most Katinka vakarássza a fülecskéit?
-Igen Szivem, Katinka vakarássza. 💔😥💓💔😥💓
Sam
2010. szeptember 26-2024. június 30.
... szemünkben a világ ... Belgiumból 
Kedves Csilla!
Nem szeretnék tolakodni, különösen ezekben a nagyon nehéz időkben, csupán pár sorral szeretnék ismeretlenül is egy kis erőt adni, mert hiszem, hogy nem az ismeretség számít, hanem az, hogy az ember ne menjen el mások mellett, ha segíthet, mégha csupán néhány sorral is. Évekkel ezelőtt véletlenül találtam rá a blogjukra és azóta olvasom a bejegyzéseket, mert példásan összetartó családjuk van, a nehézségeik ellenére is mindig kitartanak, hitüket sem vesztik, mindez pedig kuriózumnak számít. Noha idegen vagyok, mégis megdöbbentett és elszomorított, ami Katinkával történt. Ahogy sokan mások, úgy magam is küldtem Neki elektronikus képeslapot, illetve többször imádkoztam is, bízva abban, hogy valóban segíteni fog neki az, ha ennyien imádkozunk érte, illetve pár soron keresztül támogatjuk. Őszintén hittem, hogy minden rendben lesz, hiszen a blogból tudom, hogy Ő egy harcos volt! Örömmel olvastam az egyik posztban, hogy Katinka és az egész család bele tudott kapaszkodni a rengeteg bátorító üzenetbe, illetve az imákba. Őszinte részvétem az egész családnak Miatta is és Sam miatt is! 😞 Biztosan együtt vannak már egy békés, szép helyen, Isten mellett! Nagyon sok erőt kívánok Önöknek és azt, hogy majd az idő, a hitük, illetve az összetartásuk segítsen elviselni az elviselhetetlent!
Arnold, Magyarországról
💓