Pénteken délután hívott Katinka, már a hangján hallottam, hogy boldog.
-Anyuci, most volt itt az orvos, megkérdezte, hogy hétvégére nem-e szeretnék kimenőt? Reggel 9-kor elmehetek, este 7-re kell visszajönnöm. Elmondtam neki, hogy hétvégén van Magyarországon az anyák napja, ez a legnagyobb ajándék amit most kaphat a családunk, együtt lehetünk.

Szombaton reggeli után már száguldottunk is érte Gyuszival, itt töltötte a délelőttöt, ebédet készítettünk közösen, majd jött Vincent is. Jót mosolyogtunk, mert tojásos nokedlit csináltam, és drága Vincentem el volt ámulva, hogy ez milyen finom. 😊🤭 Ebéd után siettek haza Ábelcihez. 👨‍👩‍👦🥰

Másnapra összekellett logisztikáznom, hogy mit főzzek, mert elromlott a sütőm, az újat csak kedden hozzák. Plusz a lábam miatt most nem tudtam órákat állni a konyhában. Szépen megterveztem miben mit sütök-főzök. Beindult a párológép, a gyorsfőző, a főzőlapon pedig egymást váltották a lábasok.

Gyuszi elszáguldott Katinkáért a kórházba, megérkezett Vincent is Ábellel. Esztikét, Axelt, Astridkát és Dávidomat már a megteritett asztal fogadta.

Katinka nagyon jól érezte magát, örömmel láttam, hogy a levesből többször is szedett és a husit sem hagyta ki. Süti most bolti volt. 😣🤔 Tudtam volna készíteni sütésmentes tortát természetesen, de a bicebócaságom miatt nem fért volna bele az időbe, erőmbe. Igy most lett bolti gm süti, kidíszítve egy kis macaron-nal. Ilyen sem volt még, nem száradt ránk ez sem. 😊

Gyorsan elment a nap, tul gyorsan. Sokáig ücsörögtünk az asztálnál, sok mindenről beszéltünk. Az előttünk álló napokról. Babákról. Hogyan tovább igy, hogy gondok jelentkeztek a lábammal, aminek nagyon nem örülök és reménykedem hamar vége lesz ennek. Hálás vagyok amiért a gyerekeim aggódnak értem. 💓

Szinte már el is felejtettem a napot amiért összejöttünk, de pár kedves szóval, öleléssel, virággal, pityergéssel megemlékeztek rólam az én drága gyermekeim, és most már az unokáim is. 

Ezt a virágtartót pár éve kaptam a gyerekektől, mikor a virágokat rendeztem benne láttam ám, hogy milyen szépen van itt helye mindenkinek. A négy hely szépen körbeöleli az 5-iket. Óvón, védőn. Legyen ez mindig igy! 💓

És, hogy miért érdemes küzdeni? Lehajtott fejjel, rendíthetetlenül menni előre minden akadályon át? Ezért.

És még nincs is rajta mindenki, de remélem nyáron már teljes lesz a család még ha csak pár hétre is. 💓 

Egyszer csak megszólalt az egyik gyerek:
-De jó, hogy ilyen sokan vagyunk már! 

forrás: Pinterest

(Köszönöm szépen a megkereséseket amik jöttek a múlt heti felhívásom után. Igyekszem válaszolni mindenkinek még ma! )