Itt ülök a kórházban, beszélgetünk Katinkámmal és most derült ki, hogy mindjárt március lesz. Annyi minden történik nap mint nap, minden héten, sokszor kevés a napi 24 óra. A naptáram szinte tele, ugy kell keresgélni szabad napot ha valahova szeretnék menni. Bár ugy gondolhatnánk, hogy mi a csuda, hogy bírom, de közben meg pont erre van szükségem. Ilyenkor nincs idő az agyalásra. Ami nálam többnyire nem jó. Csak trappolok, rohanok oda ahova kell, vagy várom a babákat, hogy jöjjenek. Ők meg kitörölnek mindent az agyamból, teljes embert kívánnak. A mosolyuk meg mindent felül ír. 😊 Az értem való aggódás részét ráhagyom az én drága férjecskémre. 💕

Már idén is annyi minden történt amit lelehetne irni, pedig még 2023-nak sem értem a végére. Nagyon nem. Meglátjuk ma mennyire lesz időm, vár még ránk itt pár óra ücsörgés, ha érdekel benneteket figyeljétek a blogot. 🏥🩺💉🩸🩹