A mai nap idézete: 

“egyetlen ember sincs olyan magas, hogy ne tudna meghajolni, hogy másokon segítsen”

Már napok óta mondogatták, minden nappal egyre többször, hogy jön a hó. Majd jön a nagy hó. Majd a mégnagyobb hó. Jó, jó, ne számítsatok 1 méteres hóra, itt már 1-2 cm-től leáll a közlekedés. De most több centiméterekről beszéltek. Ennek előkészületeként már jó pár napja fagyott. Tehát tudtuk, ami leesik az ott is fog maradni.

Előző nap sem tudtak biztosat mondani a meteorológusok, szépen elmagyarázták a türelmetleneknek, hogy Franciaország felett az elkövetkezendő órákban fog kialakulni az a felhő amiből a havazás kialakul, átmegy Belgiumon Németország felé. A kérdés az volt, hogy csak Vallóniában okoz káoszt, vagy feljebb jön Flandriába is.

Éjszaka írták, csak valamikor a koradélelőtti órákban kezdhet el szállingózni a hó.

Délelőtt 11-kor rázendített itt felénk. De nem is akárhogy, nem szépen lassan, hanem szakadt ahogy csak bírt. Holle anyó rázta a dunyháját egész estig. Ennek az lett az eredménye, hogy jó nagy hó lett. Mivel egyszerre kezdett el szakadni Flandria nagy részén, és a -5 fok körüli hőmérsékletben az előre kiszórt sónak kb. semmi hatása nem volt, igy bizony hamarosan megállt az élet. Az utakat takarították, de minden utat lehetetlenség volt. Az autópályára összpontosítottak, egész jó munkát végeztek, csak oda kellett kijutniuk az embereknek. A teraszról láttam, ahogy a három sávos autópályán tisztes távolságra egymástól 1-1 sávban hótolók mentek, Lassan követték őket az autók, kamionok. 

Éjszaka 10 körül a szomszéd kisváros honlapjára kiírták, hogy dolgoznak amig le nem takarítanak mindent, de időbe telik, igy nemes egyszerűséggel a nem tisztított utakat lezárták. Amint sikerült legalább egy hókotrónak, sózónak végig menni azonnal megnyitják azt is.

Tegnap itt volt Astridkám a bölcsibe, apukája hozta, ment tovább dolgozni, majd jött vissza érte késő délután, hogy mennek haza. Nem mentek. Elromlott az utója, tegnapelőtt cserekocsit kapott nyári gumival. Örült, hogy ideért épségben. A kisebb utak szó szerint járhatatlanok voltak. Nyári gumival meg …  Végül Esztikém eljött értük, az ő autóján volt téli gumi, azzal hazalavíroztak nehezen az akkor már jobban lefagyó utakon. Bár Belgium olyan mint egy nagy síkság, ahol ők laknak azért vannak dimbek-dombok amit ha nem takarítanak, lefagy, ha nagy hó van rajta akkor simán lehet használni koripályának. No de hazaértek és ez a lényeg. 😊

Ma reggelre napsütést kaptunk ajándékba. Minden hófehér, -6 fok van és csodálatosan süt a nap.

Az etetők nagy része hó alatt volt, eltakarítottam, feltöltöttem. Az itatót kiolvasztottam, friss vízzel feltöltöttem, majd még délután egyszer ujra kiolvasztom. Még be sem jöttem, a kismadarak már ott tolongtak az összes etetőben, amit eddig nem találtak a hó alatt. Idén nagyon sok cinegénk van, vörösbegy, zöldike. Jön az egyetlen galambpárunk. Nyár végén született a gerléknek egy babájuk, igy már hárman járnak ide. Van 5 db seregélyünk és persze verebek. Sajnos az ő számuk megfogyatkozott most valahogy, nem tudom miért. Sokkal kevesebb veréb repked mint az előző években. Remélem ez csak valami véletlen és hamarosan ujra itt csivitelnek sokkal többen mint régen. 

Mikor visszanéztem a teraszról akkor cserébe ezt a látványt kaptam:

Kicsit összeszorult a torkom amint a kisházra néztem. Eszembe jutott ami tavaly május végén történt. 

Az egyik ajtó alsó lapjából kitört egy nagyobb darab. Nem tudjuk mi történt vele, egyszer csak ugy volt. Egyik nap Gyuszi jött föl, hogy odatett egy kartondarabot amig meg nem tudjuk javítani, hogy ne menjen be semmilyen állat. Szerencsére másnap ujra kellett onnan valami, amikor kinyitotta az ajtót talált négy pici verebet a földön, nagyon csipogtak, egy sajnos már meghalt. Azonnal jött föl, hogy baj van, valószínűleg odabent raktak fészket a szülők ő meg lezárta az ajtót. Előtte pár nappal vágtuk a füvet, már megszáradt, széna lett belőle. Kis fészket raktunk az egyik gyékény virágtartóba és beletettük a kismadarakat. Szélesre tártuk az ajtót, akkor láttuk meg, hogy két madár széles köröket ír le a kisház körül. Eljöttünk, a teraszról, tisztes távolságból néztük mi történik.  Óriási csiripelést, örömködést hallottunk. A két szülő nem győzte hordani a piciknek a bogarakat. Két nap mulva mindenki kirepült, a picikét pedig tisztességgel eltemettük. 

Álltunk a teraszon, hallgattuk az örömüket. A mi szívünk is megtelt örömmel, megmentettük őket. 🥰 Egyszer megállíthatatlanul elkezdtek potyogni a könnyeim.😔😓
-Mi a baj, miért sírsz? Megmentettük őket, nézd milyen boldogok.
-Igen, tudom. Megmentettünk egy családot, a szülők boldogok, örülnek a gyermekeiknek. A mi drága gyermekünket ki fogja megmenteni?
-Majd jön valaki és megmenti őt is, csak higgy benne … 💕😇💕

Hiszek benne, itt a bizonyíték, nap mint nap látom, már mosolyog rám, a legédesebb kisfiú a világon, Ábel a kisunokánk. És Katinkánk is jól van. Hiszek Isten kegyelmében. 💕💕💕