Lassan haladok az írással, pedig nagyon kellene. Bár itt a naptár, itt vannak a képek, és események amik míg élünk a lelkünkbe íródtak, sosem felejtjük őket, de lekellene irni. Viszont annyi a tennivalóm, hogy totál nincs időm leülni, átgondolni mikor mi is történt akkor, most például május második hetében. Ábel itt van nálam, épp elaludt. Tele a poci, ha elég ideig alukál, akkor ez a bejegyzés is megszületik.

Gent-ben elmondtak mindent részletesen, mikor mi fog történni. Katinkának egy kisebb műtéten kellene átesnie jövő hét elején, hogy a rákövetkező héten már kezdhesse a kezeléseket. Nincs idő késlekedni. Mindenki egyet akart, történjen már valami.  

A műtét napján nagyon izgultam, aggódtam, Katinka a baba miatt nem kaphatott bármilyen érzéstelenítőt, gyógyszert. Mindenki féltette őt. 

Egyszer csak megszólalt a telefonom, azt hittem megáll a szivem mikor megláttam a telefon kijelzőjén ő hiv.
– Anyuci éppen most tolnak a műtő felé. Képzeld, itt mindenki mosolyog. Idegen emberek jönnek oda hozzám, megsimogatják a kezemet és mondják, hogy minden rendben lesz. A folyosón kellemes zene szól. Amikor meg felnéztem a plafonra akkor láttam meg, hogy csodaszép tájéképek vannak felfestve. Nem lesz baj, érzem jó helyen vagyok, jól vagyok, majd a műtét után hívlak.

Mondanám, hogy megnyugodtam, persze nem. Addig míg fel nem hívott, hogy nem is volt vészes és már indulnak is haza. Pár napot várni kell, de jövő héten kezdődhetnek a kezelések, ha minden rendben lesz továbbra is.

A műtéttel nem volt semmi baj, szépen gyógyult ahogy kellett, viszont valami nem volt rendben mégsem. Mindenki aggódott, hogy nem-e az állapota rosszabbodott, esetleg a cisztás fibrosis nehezíti a közben már félidős terhességet vagy a kettő együtt. Mindent elkövetett, inhalált, eljárt kinesiterapeutához és soha, egyetlen percig nem adta fel. Később kiderült, hogy egy ideg volt becsipődve a rossz tartástól és egyik gondot ez okozta, semmi köze nem volt sem egyik, sem másik betegséghez. Hála Istennek. ❤ 

Kép: Pinterest

Hajdu Dzsenifer: Hosszú az út

Titkon egy picit félek,
Hisz hosszú az út, míg célba érek.
Történhet addig még bármi,
De tudom, hogy megéri küzdeni,
S nemcsak tétlenül várni.