Ez volt az első találkozásunk a diagnózis óta. Mindenki itt volt. És mégis más volt. Megmagyarázhatatlan, szomorkás. Még mindig nem tértünk magunkhoz a sokktól. De együtt erősek vagyunk, főleg ha a világ legerősebb embere a mi családunk tagja. ❤

Pityeregtünk. De öleltük egymást. Próbáltunk erőt meríteni egymásból. Megbeszéltük, hogy végre jó helyen van Katinka, aki teljes bizalommal fordult az orvosok felé, várta mikor mit kell tennie, mikor mi fog történni, csak történjen már. Nekünk egyetlen dolgunk van, támogatni őket. Biztatni. Csak a jóra fókuszálni, mondani minden rendben lesz. 

Sok erőt adott két pici élet már akkor is mindannyiunknak. Esztikénk már bizony a 36. hétbe lépett, legkésőbb egy hónap mulva érkezik Astrid. ❤👧🏻😍 Nézzétek csak a két pocakos lánykánkat.💕👧🏻💕👦🏻 

 

A fotóalbumot nézegetve látom ám, hogy sütit is készítettem. Bevallom őszintén nem emlékszem a receptre, arra igen, hogy örültek neki a gyerekek és mind elfogyott. 

Bizalommal, reménnyel vártuk a következő heteket…