Május 1-e hétfő volt, különben valahol kirándulnánk, vagy együtt lenne az egész család. E helyett mindenki otthon olvasott, keresett, kutatott, néha hívtuk egymást ha találtunk valami újat, küldtük egymásnak az információkat. Igazából ilyet esetet nem nagyon találtunk, de ugy voltunk vele, hogy csak nincsenek a neten a friss adatok, utóbb kiderült, hogy ilyen összetett esetet nem is találhattunk. Az orvosok sem találtak később.

Hétvégén elmentek a gyerekek Vincent anyukájához, hogy elmondják milyen hírt kaptak.😓 Elmentek a tengerpartra sétálni és eldöntötték, hogy harcolni fognak mindkettőjükért 💕. Oda, abba a kórházba, azok közé a kegyetlen emberek közé nem mennek vissza soha többé. Ők nem számok és betűk ahogy éreztették velük, ők nem egy eset ami felett dönthetnek,  ez az ő életük. Ebben kicsit megnyugodva összeszedték magukat és elindultak haza. Vincent anyukája felhívta a barátja fiait és elmondta mi a diagnózis. Egyikük azonnal felhívta gyermekkori barátját aki a Leuven-i kórházban orvos. Ezzel elindult az orvosok keresése, pontosan a legjobb helyen. Másnap május 1-én hívták őket Leuven-ből, hogy bár ünnep van, de elindult az esetük vizsgálata. Azon a napon hívták Katinkát Gent-ből is a cf-es orvosok akiket Barnus keresett meg még pénteken, hogy kikérték Katinka dokumentációját, dolgoznak ezerrel, de 1 nap türelmet kérnek a munkaszüneti nap miatt. 

Közben más vonalon is érdeklődtek, mindig egy név és két kórház neve ismétlődött. Leuven és Gent. 

Én is végiggondoltam, hogy a bő 18 év alatt kik azok az emberek, akik már ugyancsak régóta itt élnek, esetleg vegyes családban, igy nagyobb rálátásuk lehet a kórházakra, kezelésekre, szakemberekre. Úgy gondoltam, hogy már az is jó lesz, ha azt megmondják, hová ne menjenek a gyerekek, nincs idő felesleges köröket futni. Hálás vagyok ezekért az emberekért akik eszembe jutottak.❤  Az eltelt sok-sok évért, hogy tudtam, ha most berobbanok az életükbe egy riadt kérdéssel akkor ők gondolkodás nélkül segiteni fognak. No nem voltak sokan, egy kezemen meg tudtam volna számolni azt a pár embert, akik viszont azonnal léptek is. Pár óra mulva ők is hasonló eredményre jutottak, ugyanaz az orvos-tudós, Leuven, Gent. Ennek már elkezdtünk örülni és meg is nyugodtunk valamelyest. Talán megtaláltuk azokat az embereket akik valóban segiteni is fognak? Azt is megtudtuk, hogy Brüsszelbe ne menjünk, egyetlen kórházat sem ajánlottak. Több helyen is foglalkoznak hasonló betegekkel természetesen, de nagyüzem megy, és hasonlóan szív nélkül, amit megtapasztalhattunk előző héten. Szuper, Brüsszel nem, de mikor már nagyjából az 5-7. ember is ugyanazt a kórházat és szakembert mondta, akkor körvonalazódott az útirány.

A gyerekek mindkét kórházba írtak egy-egy levelet.

Mentsék meg mindkettőjüket. ❤

És aztán jött a válasz, hogy mindent megteszünk, kérünk egy napot. Szerdán befutott az első, majd a másik kórházból is a válasz, csütörtökön Gent-ben délután 2-re, Leuven-ben délután 4-re várják őket az orvosok. Megijedtek, most mi lesz, a két kórház kb. 100 km-re van egymástól, tuti nem fognak odaérni. De az én drága Katinkámat nem kellett félteni, veszteni valója nem volt. Írt ujra a  kórházakba és tisztelettel megkérte őket, hogy tegyék lehetővé, hogy mindkét kórházba elmehessenek. Muszáj, hogy beszéljen velük, küzdeni akar és meg kell tudnia van-e esélye, értelme, tudják-e támogatni őt. Nem árult zsákbamacskát, elmondta, hogy ezt a két kórházat kereste meg. Nem sokkal később Gent-ből kapott üzenetet, hogy várják őket csütörtökön délután 2-re, menjenek, a többit majd ott megbeszélik. 

Ha most csöppentél ide akkor előbb olvasd el, hogy mi történt április 28-án délután, milyen körülmények között tudattak a gyerekekkel egy szörnyű diagnózist. És el szeretném mondani, hogy bár Barnus többször is invitálta Gent-be a cf felnőtt rendelésre, de Katinka mindig mondta, jó helyen van ő a régi kórházban. Tehát még azt sem tudta, hogy hol a kórház. Az orvosok csupán Barnabás szavára, kérésére mozdultak meg. És azért, mert EMBEREK. Segiteni akartak egy totál idegen cf-es kismamának. 

Szóval megkeresték a kórházat a térképen és tele reménnyel, bizalommal elindultak, itt ma valami történni fog, történnie kell. 

Behívták őket a rendelőbe. Mindenki nagyon kedves, aranyos, mosolygós volt, ami nagyon feltűnt a másik kórházban tapasztaltakkal szemben. Katinka már éppen elkezdte mondani, hogy nekik 4 órára Leuven-be kell lenniük, mikor az orvos mosolyogva mondta nekik, ne aggódjanak, folyamatos konzultációban vannak a másik kórház orvosaival, sőt segitséget kértek külföldről is, a részletes dokumentációt és az orvosi tervet eljuttatják hozzájuk is később. Ha megfelel akkor Gent-ben fogják kezelni őt más orvosok támogatásával, segítségével, tanácsaival együtt.

Ez a két orvoscsoport hajlandó volt összefogni az én drága kislányomért, a drága picikéért a pocijában. Végre azt hallhatták:
-Segítünk. Nem ígérhetünk semmi biztosat, de azt igen, hogy mindent elfogunk követni mindkettőtökért. ❤💕❤

Eleve ugy indítottak, hogy elmondták, kaphat kezelést a baba mellett, ami nem lesz káros a babára, viszont az ő állapotán javítani fog reményeik szerint. Elmondták, hogy mi ennek a menete. Minél előbb el kellene kezdeni a kezelést, szóval sok munka lesz a következő héten, egy kisebb műtét, mert ők május 15-én már szeretnék elkezdeni a kezelést. Szuper, mert Katinka és Vincent is ezt szerette volna. Elindult a versenyfutás az idővel… olyan emberek társaságában, akik az elkövetkezendő napokban, hetekben, hónapokban a mai napig  bebizonyították, hogy az emberség, a kedvesség, a szeretet, az élet megőrzése mindenek felett a lényeg számukra. Tudásukat, tapasztalatukat egymás mellé tették, nem nagyképűsködtek, nem az önzőség győzött hanem  összefogtak. Megértették Leuven-ben, hogy messze van, nem azért mintha nem vittük volna el minden alkalommal Katinkát oda is, de Gent itt van 15-20 percre. Bármi lenne, itt van a közelben, mivel ők sem tudták miként fog reagálni a kezelésre, a biztosra mentek, maradjon Gent-ben. Nem az volt a lényeg, hogy ők kezelhessék Katinkát, hanem hogy mielőbb a legjobb kezelést kapja ami csak lehetséges ezekben az időkben.