Babaillat és finom tápszerillat van a nappaliban, itt vannak a babák mindketten, alszanak éppen, gyorsan írok pár sort.

Nehéz hetünk van, bizalommal teli, reménnyel teli, de közben ott van távol az agyunk pici részén az aggodalom is, melyet próbál ezerrel elnyomni a szívünkből jövő hit és szeretet. Holnap megint eredmény. 

A héten minden nap volt valami,

Hétfőn elküldtem Katinkát és Vincentet legyenek együtt, szükségük van az egyedüllétre, hogy csináljanak valamit ami feltölti őket. Remek napot töltöttek Lille-ben én meg hálás voltam és vagyok a bizalomért, amiért a pici Ábelt itt merik hagyni nálam és ők nyugodtan kikapcsolódhatnak. 

Tegnapra volt kiírva a vizsgálat, mindkét picike itt volt nálunk, Nagypapával álltuk a sarat. 

Drága Esztikém kitalálta még múlt héten, hogy mára vesz ki szabadságot és elviszi Katinkát valahova, csapnak egy csajos napot, hogy gyorsabban teljen az idő. Reggel hozták a babákat, ők pedig útra keltek. Igazából mindegy volt hová mennek, csak menjenek, együtt legyenek és jól érezzék magukat. Ezt a képet küldték nemrég:

Annyira hálás vagyok a lányaimért, óriási kincsek mindketten. Évek óta tanúbizonyságot tettek már a határtalan szeretetükről, de az elmúlt 6 hónapban Esztikém másoknak is példaértékű dolgokat tett, melyek a tiszta, szívből jövő szeretetből fakadtak. Mint ez a mai is. 

Ilyenkor mindig eszembe jut a gyermekkori hadakozásaik. A harcok, a haragok a másikra. Hányszor és hányszor állítottam egymással szembe őket és mondtam el, hogy szeretni kell a testvéredet? Hányszor kértem öleld meg és kérj bocsánatot ha megbántottad? Hányszor mondtam el, hogy nem lehetünk mindig mellettük, de a testvérük mindig ott lesz és ő kell legyen akire mindig számíthatnak a világon? Néha ment ez nap mint nap. Egyszerűen nem akartam feladni. Én egyedül, magányosan nőttem fel, sokszor láttam más családokban, hogy szinte utálják egymást a gyerekek. Nem akartam, hogy ez legyen. Fogalmam sem volt mit kellene tennem, igy aztán az önzetlen szeretetre bíztam mindent. 

Már évek óta tudom, látom, érzem, hogy beérett a gyümölcs. De ezek a pillanatok mindig megmelengetik a szivem és mosolyt csalnak az arcomra. Megérte. Minden szó, minden unalomig elhangzott mondat megérte. És remélem ma ők is igy érzik már. 

Kép forrása: Pinterest, Etsy