Gondoltam írok az állatkertünkről is, és itt is az alkalom, mutatom a kutyikákat. Mindenki meg van, a goldik egyik-másik kicsit öregesen, de még mindig mosolyt csalnak az arcunkra. Nyáron történtek itt dolgok Charlie körül, majd elmesélem, de ez a bejegyzés most szóljon Sam-ről. 

Drága szivem 13 éve született itt Belgiumban egy kennelben, valahol walloniában. Aztán leadták a kicsiket egy állatkereskedésnek. 😓 A tesók mind elmentek, megvették, ő maradt. Utolsónak. Kiárusítás volt. Akkor találtam rá véletlenül, nem is akartam tudni hova kerülnek arról a helyről a nem eladható kutyák (később megmondták 😓 ) Már nagy volt mikor hozzánk került, majdnem 6 hónapos, tele félelemmel, aggódással, gyötrődéssel, rettegéssel. Ezek egy részét nem sikerült eltörölni a kis lelkéből a mai napig, pedig nagyon igyekeztünk. Lassan 13 éve a családja vagyunk akik szeretik, gondoskodnak róla. 🥰

Vannak itt a blogon történetek róla, pl. mikor lenyelte Dávid telefonját 🤦‍♀️🤭 . Vannak történetek, képek a betegségeiről, gondoskodásról és szeretetről. Mikor mosolyt, te jó ég, mennyi mosolyt csalt az arcunkra! ❤ Soha nem ismertünk ennyire kedves, mosolygós, jóindulatú kutyát mint őt. 🥰

Sam a klasszikus családi golden fajta, a nagyobb, macis testű akit lehet ölelgetni, hozza a játékot, jótékonyan ül a  lábad mellett ha épp arra van szükség. No és igen,  a pocak. Imádja a pocakját, mindegy mennyit és milyen kaját teszünk le elé, egy a lényeg, bevele minél gyorsabban. 😊 Próbálkoztunk mindenféle lassan etető tányérral, de kicselezte őket. 🤭😌 Ő ilyen, kis mosolygós dömper.

Simán arrébb lehet tolni ha épp útban fekszik, néha felnéz mi van már megint? 

Fésülködésnél ő az első, mai napig mindenkit eltol, bocsika, én jövök. És mindenki után ujra sorba áll, hogy megint ő következik. 🥰 A fülpucolást is eltűri természetesen csakis Gyuszitól, pedig az nagy félelme volt évekig. Ahogy ha beteg akkor a kezeléseket, etetéseket viszont csak tőlem. Sajnos olyan is volt, mikor kézből etettem, rimánkodtam bele egy-egy falatot, hogy jobban legyen. Nekem ment, másnak nem. 

Az udvarra a játékidőre ma is lecammog, az ő játéka a huzivoni, vannak nagy játékok, még most is olyan erő van benne, engem simán elhúz. 💪🏻

Hát igen, a séták. 13 évesen ugyan ugy örül ha megyünk. Nagyjából a levegőben repülök annyira megy. Aztán gyorsan lassul a lelkem, le-lemaradunk. A szimatmatyi, aztán felnéz, rám és ujra repülök, mert a többiek már milyen messze vannak. Pár lépés és ujra belassul. Nem megyünk messze, de hazafelé már csak cammogunk… hiába, 13 év egy goldi életében nagyon szép kor. 

Az ízületeire kap gyógyszert és a pajzsmirigyére, de különben jól van. Tényleg jól, amiért nagyon hálás vagyok!

Sokszor belesüpped a süketség jótékonyságába, de mégis vannak olyan rezgések, hangszínek amiket valamelyest meghall. Olyankor lelkesen ugat a többiekkel, bár fogalma sincs, hogy mit kell ugatni. Megismert pár kézjelet az évek alatt, csak mutatom, hogy elég az ugatásból, akkor kicsit motyogva lefekszik és alszik tovább. Ez a kedvenc foglalatossága az evés után. A 24 órából kb. 22-t alszik.

Néha jön vakkant, hogy engedjem ki, olyankor leballag a kertbe, szétnéz. Megnézi a virágokat, némelyiket meg is szimatolja, ő az egyetlen a falkából aki nézegeti és szagolgatja a virágokat. A pillangókat még mindig nagyon szereti nézegetni, ha a gyerekek látnak egyet az udvaron akkor szaladnak, hogy szóljanak neki. És ő megy és nézi és tényleg mosolyog.😍

Remélem még jó sokáig velünk marad Sam bácsi, ahogy Gyuszi hívja tisztelettel. Mi mindenesetre mindent megfogunk tenni azért, hogy igy legyen! 🥰

A falka többi részéről majd máskor. De mindenki jól van, nézzétek csak