Sok minden volt ezekben a napokban, a költözés, festés, bútorszerelés, Esztikém már a 32. terhességi hétbe lépett, egyre nagyobb fájdalmai voltak, majd erről írok külön. Vincent elutazott Afrikába.

Mi elmentünk Németországba bevásárolni ebéd után, igy Barnus ment el Katinkával a kórházba a scan eredményéért, abban a reményben, hogy nem lesz semmi baj. 

Nagyon nyugtalan voltam egész úton. El sem akartam menni, de Katinka nyugtatgatott, hogy menjünk csak nyugodtan. Másfél óra az út Würselen-ig, de én bármikor visszafordultam volna legszívesebben. Üzenet, hír nem jött. Mondtam Gyuszinak, melyik sor az övé, én nem tudok itt most nézelődni meg vásárolgatni, mondtam mit vegyen le a polcokról. Nagyjából 40-50 perc alatt végigrohantunk az óriási bevásárlócentrumon és már robogtunk is haza. 

Útközben jött az első telefon… mintát kell venni, felvázoltak pár lehetőséget (egyik rosszabb volt mint a másik), az eredményt meg kell várni a végső diagnózisig. 

A NIPT-tesztet itt a terhesség bizonyos hetében csinálják meg. Gyakran meg kell ismételni, ez nem jelent semmi gondot, mert sok minden befolyásolhatja az eredményt, pl. a bizonytalan terhességi hét is. Ezért nem izgultunk különösebben, biztosak voltunk, hogy a baba egészséges és köszöni szépen ő jól van.

Péntek este 7 órakor telefonált a szülész-nőgyógyász, megjött a második eredmény is, értékelhetetlen újra, annak ellenére, hogy a naptár szerint is és a baba fejlettsége szerint is a 18. terhességi hétben járt. Majd elmondta az ő teóriáját. Így telefonon. Úgy, hogy tudta Katinka egyedül van otthon, mert a férje külföldre utazott. 😓😰😭💔

Ezzel a doktornővel én is találkoztam előtte pár héttel, Katinka megkért kísérjem el egy akárhány hetes ellenőrzésre. Valami miatt totál nem volt szimpatikus. De én nem mondtam akkor semmit, mert nem az én orvosom, ha Katinka megbízik benne és jól érzi magát nála, biztonságban, akkor csak járjon hozzá, hiszen az ő érzései a legfontosabbak.

Haza sem jöttünk, robogtunk Katinkához akit zokogva találtunk meg a dobozok és a felfordult lakás közepén.💔😰 Etikátlannak, szívtelennek tartom ezt a bánásmódot amit az orvos csinált. Nem emberi. Ez itt nem vágóhíd, hanem az élet. 

Utóbb kiderült számomra, hogy ez az orvos a veszélyeztetett  kismamák szakorvosa abban a kórházban. Elgondolkodtam, hogy egy ilyen beállítottságú ember miként lehet olyan emberek orvosa, akik megküzdenek az akármilyen betegségük miatt azért, hogy legyen kisbabájuk. Hogy lehet ilyen rideg, szívtelen? Hogy beszélhet mindenféle eredmény nélkül tényként péntek este egy kismamával akiről tudja, hogy egyedül van és ott hagyja a gondolataival a hétvégére? Igen, itt szerencse, hogy mi Katinkát nem hagytuk magára, nem volt egy percig sem egyedül, de mások? Nincs mindenkinek támogató nagy családja…