Arról beszélgettünk Gyuszival, hogy milyen jó, hogy végre nem kell költöznünk, már igen rosszul viseltük. Először csak városon belül költöztünk pár évente albérletből albérletbe, pontosabban Gödöllőn belül. Mi tényleg megpróbáltunk letelepedni és egy újonnan épülő lakóparkba költöztünk Veresegyházra, saját lakásba. Pár éven belül a nagy letelepedésnek az lett az eredménye, hogy már országot, mit országot, országokat ugrottunk, nem csak utcát és várost. 🏠🛫🌍🛬🏙

Belgiumban nem költöztünk sokat, 4-5 évet töltöttünk egy-egy albérletben, szinte akkor mentünk el, amikor kinőttük a házat. De egyre nehezebb lett a pakolás, a rámolás, nem is fizikálisan, hanem lelkileg volt megterhelő újra és újra összepakolni az életünket dobozokba és költözni. Persze közben fogytunk is, hiszen először Esztikénk, majd Katinkánk is elköltözött, immár a kis saját házikónkba csak négyen költöztünk a fiukkal. Nehéz volt, akkor hozzátartozott az is, hogy a költözés előtt 3 nappal hagyott itt Taszikánk minket ami miatt rendesen összetörtem, nem csak én hanem az egész család. 😓💔

Még azon az őszön Esztikémék is vettek egy házikót, az volt a következő költözés, ott már csak segiteni voltunk. 

Katinkánk és Vincent is összeköltözött, ők jöttek utánunk, a szomszéd faluban találtak egy albérletet. De ott is már csak segiteni voltunk. Eltelt bő 5 év, és a tulaj sem volt egy álom ember 😡🤮🤐, érkezett a várva várt babuci, igy ugy gondolták, hogy mire megszületik ők bizony elköltöznek onnan. Óriási szerencséjükre szinte azonnal rátaláltak egy csinos kis lakásra a szomszédos városkában, április elején aláírták a papírokat. Nagy volt az öröm. 😊

Bár azt mondjuk nem nagyon értünk semmihez, azért kis tudást mégis összeszedtünk már az évek folyamán, festés, tapétázás, padló lerakása nem okoz már gondot. Meg is beszéltük, hogy költözés előtt még kifestjük a lakást, hogy szép tiszta legyen minden mire a kisherceg megérkezik a nyár végén. 👦🏻

Összejött a család apraja-nagyja, összefogtunk, festéket vettünk, Barnust kineveztük maszkoló mesternek, igazán magas szinten műveli már a maszkolást. 😊  Esztikénk már rendesen gömbölyödött a lelkem hiszen már 32-34 hétben járt, de pakolászni, munkákat irányitani ő is eljött. Beosztottuk mikor mit csinálunk, igyekeztünk, hogy a tervek megvalósuljanak, a bútorok érkezéséig ki kellett festeni mindent.

Minden rendben is ment, de Katinka már 2 napja fájlalta az oldalát és egyre jobban zavarta. Aggódot, hogy nehogy a babának legyen valami baja. Én mondtam nem hiszem, ott nincs semmi a babával kapcsolatban. De azért ő ugy érezte, mégis elmennének az ügyeletre, biztos ami biztos. Csak bólogattam,  ha menni akar menjen, jobb ez igy, megnyugszik és kész. Egész nap vizsgálták, estefelé jöttek haza csak. Mosolyogva léptek a lakásba, nem találtak semmit. A baba nagyon jól van.  Az ultrahang után a vizsgáló orvos kérte, hogy menjen vissza másik, alaposabb ultrahang vizsgálatra, mert valami nyugtalanította, de nem sürgős… mentünk másfél hét mulva…