Bizony, ma nagy dolog fog történni, karmerázni fognak nálunk! De jó is nekünk! Na, de az elején kezdem!

Az ugy kezdődött, hogy először az őszi szünetben szóltak a lányok mikor mi Magyarországon voltunk, hogy beázott a pince, de összeszedegették a felmosóval a vizet. Nagy eső volt, gondoltuk befolyt a szellőzőn keresztül.

Szerencsénk volt, irtam róla, talán emlékeztek rá, de nagy szárazság volt ezen az őszön itt, igy nem sokat foglalkoztunk csapadék hiányába a dologgal, egyszeri esetnek véltük.

Nade! Aztán mégis beköszöntött a tél helyett az ősz, és bizony jöttek a nagyobb és még nagyobb esők, felhőszakadások, ezzel egyenesarányban nőlt a pincénkben a viz magassága is.

Szóltunk a tulajnak természetesen. Hümmögött! Meg nahát! Meg még, hogy soha ilyen nem volt! Igen, ezt tudtuk, mert 1,5 évig tényleg nem volt, de most van. Jó! Tulaj eltünt, a  viz maradt. Olyan érzésünk volt, hogy talán el sem hiszi, vagy azt gondolja, hogy egy kicsi átnedvesedés, aztán jól van?

Közben teltek a hetek, meg időnként a pince is, sok dolgot kidobáltunk, mert abban a párás levegőben tönkrement, átázott, büdös lett. Az eső pedig egyre többet esett! Mi pedig szép szorgalmasan lapátoltuk a vödörbe a vizet és hordtuk fel az udvarba. Aztán mikor egy délelőtt 23 vödör vizet hoztam fel mert annyira szakadt az eső, na akkor begurultam. Ne már, ez nem is volt benne a lakásszerződésbe! Morogtam egy sort, morgásomat továbbitottam Gyuszi felé, ő meg szólt a tulajnak, hogy ugyan ne tünjön már el, mert a porbléma nem hogy megszünt, hanem fokozódott. Tudjátok jó felnyitni reggel a szemed, hallgatózni, hogy esik-e az eső. Vagy ha éjszaka arra ébredtél, hogy veri az ablakot az eső, akkor biztos, hogy előbb-utóbb a pincében kötsz ki és lapátolsz és vödrözöl. Mindegy hogy milyen nap van, esetleg karácsony, vagy a jól megérdemelt vasárnapi pihenő nap.

A 23 vödör viz felszedése és kihordása után szólt Gyuszi a tulajnak, hogy csináljon valamit. Hozott egy olyan takaritógépszerüséget, hogy azzal szivjuk fel a vizet. Gyuszi elinditotta, orrán-száján ömlött a viz. Telefon tulajnak, nem jó a gép. Jön, hogy az nem lehet. De lehet, látja, tényleg nem jó, hümmögés. Marad a lapátolás. Pár nap mulva beállitott egy böhöm nagy takaritógéppel, amolyan ipari takaritógépszerüséggel, na ez már jó lesz, állitotta. Igen, tényleg jó, fel is szivja a vizet, a tartája kb. 50 literes, ahonnan kisvödörrel kiszedhetem a vizet a nagyvödörbe és ugyancsak felmászhatok vele a pincéből és jutalmul kilendithetem, minden mérgemet beleadva, az udvarra. Hát igen, ez tényleg sok segitség volt! Gyuszi megkérdezte, hogy nincs olyan valami, ami ki is tudná esetleg pumpálni a vizet? Ja, de van! Most ott a szivattyu a takaritógép mellett. Ha megtelik a tartály, akkor szépen beletehetem (ejthetem) a szivattyut és hopp, ki is szivja a vizet, a szellőzőn át kivezetett csövön (miután Gyuszi elmondta, hogy mégis miket tehetne a dolog megkönnyitése érdekében). Még nem tudom hogy müködik, mert három napja nem esett olyan mennyiségü eső, hogy bejöjjön a viz, ha szépen szemerkél egész nap, akkor nem szivárog be.

Na és a kamera persze! Nagy munkálataim közepette megláttam ám, hogy hol jön be  a viz, találtam 2 lyukat a fal tövében, ha kint megnyitják a csapot, akkor ott az eredménye, nem csörgedezik, hanem rendesen folyik be a pincébe a viz. Amilyen gyorsasággal folyik befelé nem is csodálkozom azon, hogy mennyi viz van bent.

Kedves tulajnak telefon, meg van a bünös! Megint jön, hümmög. Az ereszt nézi, nem-e kilyukadt ahol már a föld alatt megy ki a csatornába. Vizet enged bele egy szárazabb napon, ha megy a viz a pincébe, akkor ez a baj. Nem megy! Elballag a biztositóhoz, mert hogy akkor ők segitsenek neki kideriteni mi a baj. Mára igérték, hogy jönnek, a lyukakon kamerákat fognak feldugni, hogy meglássák honnan jön a viz, honnan csinált magának szép utat, hogy ilyen szépen és akadálytalanul tud bevágtázni rövid távon a pincébe.

Gyuszi kért mára egy nap szabit, mert ott akar lenni. Meg akarja nézni mit szerencsétlenkednek össze. Már bocsánat, de hogy milyen logikus dolgok nem jutnak eszükbe az fantasztikus! Na ezért! Ha jönnek! Mert a belgáktól sajnos az is kitelik, hogy nem jönnek. És nem is szólnak!