Irtam is az időjárási blogba erről, ha valakit érdekel, akkor oldalt megtalálja a blog elérhetőségét!

Az eső nem szakad mindig, minden órában abba marad 5-10 percre (vagy nem), de reggel sikerült egy olyan időpontot elcsipni pont akkor amikor a fiukkal mentünk a buszhoz, hogy nem esett, csak a fejünket akarta levinni a szél.

Taszikám remekül érezte magát, lévén, hogy tibeti a lelkem, csak ugy lobogtak prémes fülecskéi a szélben, boldogan rohangált, mig én majd meg fagytam. Egy ideig türtem, de aztán határozottan ugy döntöttem, hogy nem kell nekem feltétlenül megfagynom, ezt értésére is adtam, majd kisebb vivódás után hazarohantunk. Mire a házhoz értünk, már ujra szakadt az eső, igy az orkánerejü szélnek köszönhetően 1 perc alatt néztünk ugy ki, mintha legalább egy óráig áztattuk volna kint magunkat.

Amikor beértünk, akkor persze szőrmókom mindig az első, tudja a dolgát, leül szépen, nem mászkálja össze a lakást, és türelemmel várja a törölközőt.

(bocsi a kép minőségéért, ez most igy sikerült, de annyira aranyos)

Átdörzsölöm (mig én lefagyok közben), de annyira édes, ahogy tartja magát. A kezétlábát nem szereti ha törlöm, a hátsókkal már nincs gond. Most nagy már a szőre, pénteken megyünk fodrászhoz, igy igazi mackótalpa van, vastag szőrrel bevonva, még az ujjai között is sürü szőr van. Hát, hiába, hideg van Tibetben!

Most épp itt van mellettem és igy piheni ki a reggeli rohangálást, izgalmakat:

Én meg száradok 🙂