“Ilyenkor kezd a lélek csendjén
Oly halk fénnyel, mely szinte nincs,
Ragyogni mondhatatlan enyhén
Egynémely emlék, régi kincs,
Mely vak vadonján a világnak
Némán, szelíden megmaradt,
Mint éjbe feketülő ágak
Résén egy arany ágdarab.”
Tóth Árpád
10 év telt el. Brüsszelben ma emlékeznek az emberek. A HLN oldalain napok óta lehet olvasni olyan emberektől akik személyesen átélték azokat a pillanatokat, perceket, órákat …
Számunkra mit jelentett az a nap? Még ma is összeszorul a torkom ha arra a napra gondolok.
Itt olvashatjátok a mi történetünket…
... szemünkben a világ ... Belgiumból 