Ahogy a repülőgép felszáll Genf felé, hatra dőlök és még egyszer végig gondolom a tervet. A fedősztori a helyén, minden adminisztrációt megcsináltam, végig vittem az engedélyezést, hotel szoba lefoglalva, a repülővel is minden rendben volt, digitális belépő megkérve, dokumentumok letöltve. Persze mindez csak porhintés, elterelés a fontos kiküldetésről.

Lehunyom a szemem és szunyókálni próbálok. A kiküldetés egyik szabálya, pihenj, amikor lehet, mert nem tudhatod mikor lesz rá lehetőséged. Arra riadok, hogy a repülő nagyot zökkenve földet ér. Rövidesen megállunk, és nyílik az ajtó. Rutinosan az első sorok egyikében választottam helyet, az elsők között szállok ki.

Az első lépés sikeresen teljesítve.

A szálloda tízpercnyi sétára van a reptértől, nem érdemes taxit fogni. Semmi extra, egy átlagos szoba, van ágy és zuhany, mint bármelyik szállodában. Mielőtt nyugovóra térek, az esélyeket latolgatom, egyelőre jónak tűnnek.

Másnap, reggeli után a belváros felé veszem az irányt. A vonatállomáson feltűnik, hogy minden vonat Genf központ irányába megy. Lehet, hogy minden út Rómába vezet, de itt úgy látszik, minden vasút Genfbe tart.

Úgy terveztem, hogy gyalogolni fogok a vasútállomásról az ENSZ-be, de a szakadó eső közbeszól. Le kell mondanom néhány lehetőségről, amikor megszerezhetnám a Tárgyat, amiért igazából jöttem. Villamossal döcögök a Nations megállóig, ahol az óriás széknél leszállok.

Digitális belépőmmel megpróbálkozom a kisebbik bejáratnál. Ha sikerülne itt bejutnom, akkor épp útba esne egy hely, ahol talán rábukkanok a Tárgyra. Nincs szerencsém, aktiválni kell a belépőt, amit csak a főbejáratnál lehet. Jöhet a B terv. Az esernyő csak félig nyújt védelmet, amint körbe megyek, és mire a főbejárathoz érek, nadrágom szára csupa víz. Csekély ár a nemes célért.

A biztonsági szolgálaton simán átjutok, az álcám jól elő van készítve. A tárgyalóteremben már gyülekeznek a tagországok, a látszat fenntartása érdekében szóba elegyedem egyikkel-másikkal.

Az egész napos értekezlet simán megy. Nagy gondot fektettem a felkészülésre, gondosan áttanulmányoztam a dokumentumokat, átbeszéltem a dolgokat a szakértőkkel. A megfelelő pillanatokban felszólalok, amikor kell hallgatok, és egész idő alatt professzionálisan nézek, mint a többi küldött.

Ebéd időben sajnos nem tudok elszakadni, együtt kell ebédelnem néhány prominens emberrel, ismét csak a látszat fenntartása érdekében.  Elszáll egy lehetőség, hogy megszerezzem a Tárgyat. Nem mutatom, de kezdek frusztrált lenni. Egyre csökken a siker esélye, márpedig nem fogok üres kézzel hazamenni! Hogyan is állhatnék elő azzal, hogy “nem volt rá időm”. Az illetők, akiknek a Tárgyat viszem, számítanak rám, nem hagyhatom cserben őket.

Délután ügyelnem kell, hogy továbbra is professzionálisan szólaljak fel, és ne dörrenjek rá türelmetlenül a résztvevőkre, de megoldom, elvégre profi vagyok.

Mire végzünk, már késő van, hogy a városban a Tárgy után kutassak. Egyetlen esélyem maradt, a repülőtér. Nem vesztegetem az időt gyaloglásra, felszállok az első villamosra, aztán rögtön vonatra váltok.

A biztonsági ellenőrzés csigalassúsággal megy, legalábbis nekem úgy tűnik. Átjutok, és belevetem magamat a repülőtér forgatagába. Egyik lehetőséget ellenőrzöm a másik után, és csalódottan látom, hogy milyen szegényes megjelenésű Tárgyakra bukkanok.

Hogyan teljesítem így a küldetésemet? Csalódást kell, hogy okozzak? Nem, az nem lehet! Gyerünk tovább!

Amikor rábukkanok a Tárgyra, széles mosoly ül ki az arcomra, és alig bírom megállni, hogy táncra perdüljek. Ez az! Megszereztem! Gondosan becsomagolva rakom el biztonságos helyre.

A hazafelé út gyorsan eltelik. Kedvesemmel találkozok a reptéren, és megnyugodva térek haza.

Amikor sor kerül az átadásra, észrevétlenül csempészem a Tárgyat a helyére. Aztán azt mondom a kisunokámnak:

— Nézd csak Ábel mi van itt?

Ábel a mosogatógép előtt csücsül, és az ajtóra tapadt mágneseket rakosgatja ide-oda. A legjobb játék a világon! Amikor észreveszi az új, vörös svájci tehénfigurát, felcsillan a szeme, és rögtön utána nyúl. Biztos vagyok benne, hogy Astridnak is tetszeni fog majd.

Büszkén kihúzom magam. Küldetés teljesítve!