Az ugy kezdődött, hogy szombaton németben voltunk bevásárolni. Már hetekkel ezelőtt elhatároztam, ha megyünk, akkor fogok venni szines forgókat a kertbe. Tavaly vettem egyet, drótból és anyagból, de sajnos nem tartós és drága is, majd még azt is meg kell javitanom.

De ezek a müanyag forgók szinesek és olcsók is, gondoltam veszek vagy két darabot a Müllerbe. Hagy forogjanak kint a nyári napsütésben! (Nem, nem vagyok naiv, lesz még itt meleg, lesz még itt tavasz és nyár is! 🙂 )

 

Tolom a bevásárlókocsit a pénztár felé, Gyuszi mosolyogva veszi ki a forgókat a kocsiból:
– Ezeket a gyerekeknek vetted?
– Dehogy, magamnak a kertbe.
– Jaj, már azt hittem nekik viszed ajándékba.
– Miért, azt gondolod nem játszanának vele?
– Már olyan nagyok, nem hiszem!
A mosolygását én folytattam, motyogtam kicsit magamban, aztán annyiba is hagytuk.

Hazaértünk, pakolunk ki a kocsiból. Mi az amit meglátnak és örömmel kérdik kié ez? Hát a forgók! Hát izé, mindenkié, mondtam én. Ez volt ugye szombat délután. Nappal szépen pihennek a forgók az asztalon, mivel még nem kerültek ki a kertbe. Na de este! 🙂 Kézről kézre jár, nem vicc! Meg lett tiltva, hogy személyeskedjek (mert milyen már az 🙂 ), de kézről kézre járnak az én forgóim, egyetlen estén sem pihenhetnek. Már különböző pózokban is ki lett próbálva, hogy forognak a legjobban és ami a legjobb, mosolyt csalnak az arcokra. Este is vacsora közben csak megfogtam Gyuszi kezét és hangtalanul a szememmel intettem, hogy nézze az éppen soron következő játékost. Gyuszi mosolyogva mondta, hogy jövő hónapban hozzunk még hozzá négy forgót, biztos ami biztos, hiszen hatan vagyunk! 🙂

Én még nagyon nem felejtettem el, hogy mennyire szerették a gyerekek az általam készitett kis gagyi forgókat hurkapálcából, szines papirból, gombostüből. Ha éppen nem volt otthon szines papir akkor festettünk vagy ujságpapirból csináltam nekik, annyira szerették. Egyszer kipróbáltuk azt is, hogy mekkora a legnagyobb ujságpapir, amiből még el lehet késziteni a forgót és müködik. Jaj de szerették! És most ujra éledtek ezek a régi emlékek, szerencsére. Mondják is, főleg a lányok, hogy mennyi forgót hajtogattunk a fiuknak mikor picik voltak.

Bár az ilyenekhez nincs nagy kézügyességem, de alap dolgokat el tudtam késziteni nekik. Mint az elmaradhatatlan kishajók is. Egy apró papirból is hajtogattam nekik bárhol ha nem volt más játék a közelben. Tegnap beszélgettünk Gyuszival a konyhában. Volt ott két Delhaize-es számla. Közben észre sem vettem, hajtogattam:

 

Dávidkám mindig mosolyog ha meglátja ezeket, ó mekkora flottákat hajtogattam neki régen! Örülök, hogy még ma is mosolyt csal az arcára, ha rátalál egy-egy hajóra itt-ott a házban.