Magyar lakcímünk megszüntetésének története
Prológus
Jóval mielőtt történetünk kezdődik, sötét erők mozgolódtak a Kárpát-medencében, egy kis országban, amit Magyarországnak hívnak. Gonosz erők szövetkeztek egymással, hogy a jó király adóbehajtóit kijátszva megrövidítsék a kincstár bevételeit. A szomszédos királyságban alapítottak cégeket, és ott regisztrálták drága aranyért beszerzett járműveiket. Persze ezen járművek azonosító tábláján a számok és a betűk a szomszédos királysághoz tartoztak.
Mindez a király fülébe jutott, aki rögvest hívatta törvényhozóit: alkossanak jogszabályt, amely iszonyú büntetéssel sújtja az eltévelyedetteket. Összeültek a törvényhozók, és addig diskuráltak, amíg meg nem született az új rendelet: csakis a királyság jelzéseit viselő hintók közlekedhetnek az országban. Akinek a jó király bélyege van a személyi okmányán, nem utazhat más jelzéssel. Az ellenszegülők járművét el kell kobozni, és nyolcszáz ezer tálentum bírsággal kell sújtani. És a király pribékjei kimentek az utakra, hogy a rendeletnek érvényt szerezzenek.
Első fejezet – A felismerés
Mi nem akartunk semmi rosszat, csak hazalátogatni, ahogy hét év óta mindig is tettük. Beszélgetni a szülőkkel és barátokkal, magyaros kajákat enni, ellátogatni a régi helyekre. Amikor fülünkbe jutott a rendelet, csak vakartuk a fejünket. Külföldi rendszámú autót nem vezethet magyar illetőségű – azaz magyar lakcímmel rendelkező – személy. Nyilvánvalóan külföldi rendszámunk van, hiszen Belgiumban vettük az autót, itt élünk, az itteni szabályoknak kell megfelelnünk. Az év kilencvennyolc százalékát itt töltjük.
Akárhogyan csűrtük-csavartuk, csak arra jutottunk, hogy bizony, ránk vonatkozik a jogszabály, mert nem csak vezetjük autónkat, hanem tulajdonosként üzemeltetői is vagyunk. Vezetőként talán még be tudtuk volna szerezni az igazoló okmányokat a lakóhelyről, munkahelyről, de az üzemeltetőnek ezt nem teszi lehetővé a jogszabály.
Mondhattuk volna, hogy kockáztatunk, vagy megállítanak, vagy nem, vagy megbüntetnek, vagy nem. A probléma az, hogy az intézkedés a rendőrre van bízva, ha megállít, ott helyben eldöntheti, hogy lefoglalja-e az autót. Nincs apelláta! Elképzeltük, ahogy ott állunk négyen – a lányok mostanában külön utaznak elfoglaltságuk szerint -, csomagokkal, két kutyával, autó nélkül az út szélén. Még ha útvonalengedéllyel el is mehetünk a szülőkig, utána mi lesz? Utána sem tudok több ezer euróra rúgó bírságot és másik autót venni. Annak meg mi értelme lenne, hogy Magyarországon forgalomba helyezzük. Cseberből vederbe esnénk, amikor Belgiumba visszajövünk.
Jártattuk az agyunkat, mit tegyünk, végül arra a következtetésre jutottunk, hogy meg kell szüntetnünk a magyar lakcímünket. Egy újabb szálat el kell vágni, de végül is, az állampolgárság az, ami számít. Nem a lakcím tesz minket magyarokká, hanem a szív.
Második fejezet – Akcióban
Bementünk hát a Nagykövetségre Brüsszelbe, és kitöltöttük a nyomtatványokat. Kértük a lakcímünk törlését az adataink nyilvántartásával – így később bármikor visszajelentkezhetünk.
Négyünk, mi mint szülők és a fiúk részére adtuk be a papírokat. Mivel a gyerek a mi szülői felügyeletünk alatt állnak, nem maradhatott meg a magyar címük, ha a miénk megszűnik.
Az is megoldás lehetett volna, ha csak egyikünk jelentkezik ki, és ő vezet Magyarországon. Mint később kiderült, ezzel sem úsztuk volna meg a ránk váró hercehurcát.
Akkor már hallottunk híreket arról, hogy hasonló cipőben járó magyarokat megkeresett a magyar gyámügy. A gyermekek védelmében igazolni kellett, hogy rendesen el tudják látni őket külföldön is. Amikor ezt az aggodalmunkat elmondtuk a konzul asszonynak, csak nézett ránk, nemigen hitte el, hogy ilyen megtörténhet.
Harmadik fejezet – A törvény lecsap
Nem mondhatom, hogy úgy ért bennünket, mint derült égből a villámcsapás, mert rossz híre már megelőzte, de akkor is sokkolt bennünket a gyámhivataltól kapott végzés.
Nyújtsuk be ezeket az igazoló okmányokat, ha a gyerekeket külföldre akarjuk vinni:
- befogadó nyilatkozat,
- jövedelemigazolás,
- iskolalátogatási igazolás,
- környezettanulmány.
Szerencsére nem fajult odáig a helyzet, de a lehetőség fennállt: ha nem nyújtjuk be az okmányokat, akkor a családjogi törvény szerint kötelezhetnek, hogy a gyerekek Magyarországon maradjanak. Inkább bele sem gondoltunk a lehetőségbe.
- az utós jogszabály generálta ezt az egész ügyet, mi csak nem szeretnénk, ha elkoboznák az autónkat;
- több, mint hét éve lakunk Belgiumban, eddig senkinek sem okozott problémát, hogy a gyerekeket magunkkal hoztuk, nem merült fel a gondolat, a gyámügynél, hogy el tudjuk-e tartani a gyerekeket, és hogy vajon járatjuk-e iskolába őket;
- a gyámhivatal alapvető tévedésben van, mi nem vándoroltunk ki, nem leszünk belga állampolgárok, sőt, továbbra is magyarok maradunk, csupán itt dolgozom uniós tisztviselőként, ezért itt élnünk;
- ezért a belga állam nem is fogad be bennünket, még csak nem is esünk a bevándorlási jogszabályok hatálya alá, tehát nem fogok tudni befogadó nyilatkozatot produkálni;
- a belga rendszer nem kíván beavatkozni a családi ügyeinkbe azzal, hogy környezettanulmányt készít, tehát azt sem fogok tudni beadni (egyébként is, milyen alapon jönne ki a hatóság környezettanulmányra, csak azért, mert én kérem?);
a gyámügy intézkedését kiváltó jogszabály homlokegyenest ellenkezik a személyek szabad mozgására vonatkozó uniós alapelvvel és rendelkezésekkel;- megírtuk, hogy akár jogi segítséghez is folyamodunk, de bízunk benne, hogy idáig nem fajulnak a dolgok.
Eszerint elég egy jegyzőkönyvet felvenni, amelyben nyilatkozunk, hogy életvitelszerűen külföldön élünk a gyerekekkel együtt. Korrekt megoldásnak tartottuk, felveszik a jegyzőkönyvet, és kész, túl vagyunk rajta. A valóság ettől árnyaltabb volt.
Negyedik fejezet – Göröngyös út, de célhoz vezet
Vártam néhány napot, hogy a levél hivatalosan is megérkezzen a gyámhivatalhoz, és felhívtam az ügyintézőt. Kiderült, a posta lassabb, mint gondoltam, a levél még nem érkezett meg, azért elküldtem pdf-ben. A hölgy elolvasva a minisztérium véleményét már konstruktívabban állt hozzá a dologhoz. Egyetértett a nyilatkozattal, de a jövedelemigazolást és az iskolalátogatásit továbbra is szükségesnek tartotta. Egye fene, gondoltam, ennyi még belefér. Kinyomtattam a legutóbbi fizetési jegyzékemet. Gondolkodtam rajta, hogy milyen reakciókat vált ki, ha meglátják – magyarok hajlamosak elfelejteni, hogy az itteni fizetésből itt kell megélni, és van egy kis különbség a költségekben. De a fenébe is, egyrészt nyilvános a fizetésünk, másrészt padig ha irigykednek, hát irigykedjenek!
Dávidot megbíztam, hogy a sulitól kérjen iskolalátogatásit. Mondanom sem kell, hogy hiteles másolat kellett a hivatalnak, amit a Nagykövetség közreműködésével tudtunk prezentálni.
A nyilatkozat már más kérdés volt, mivel a gyámügyes hölgy sem tudta, hogyan nézzen ki. Nem csak formanyomtatványuk nem volt rá, de még csak nem is találkozott ilyen esettel előtte. (Gyanítom, a jövőben lesz még ilyen ügye.) Szóval megírtam a nyilatkozatot, és elküldtem, hogy jó lesz-e. Tett egy-két javaslatot, és megszületett a szövege.
Most már csak a hiteles aláírást kellett megoldanunk. Az egyik megoldás lett volna, ha hazautazunk mind a négyen, de megértette, hogy nem szívesen fizetek érte egy csomó pénzt. Maradt a nagykövetségi hiteles aláírás.
A Nagykövetségen segítőkészek voltak, megbeszéltük az időpontot, addigra lefordították, amit kell, bementünk, aláírtuk, hitelesítették (megjegyzem, nem ingyenes).
Ez után már gyaloggalopp volt az egész. Elküldtem tértivevénnyel a gyámhivatalnak, és meggyorsítandó az ügyintézést, beszkennelve is. Következő héten megérkezett a jóváhagyó végzés: lehet törölni mind a négyünk lakcímét.
Mivel a gyerekek címe a miénktől is függ, és ez fordítva is igaz, az önkormányzat addig a miénket sem törli, amíg a gyámügy a gyerekekéhez hozzá nem járul. Azóta biztosan megkapták ők is a végzést, mi pedig várjuk, hogy felkerüljön a korona az ügyre, és megérkezzen új lakcímkártyánk, mely szerint külföldön lakunk.
Minden jó, ha jó a vége
Kivéve, hogy maradt az emberben egy rossz szájíz az egész után. Az elmúlt években láttuk, hogy a kormány magyar igazolványt adott a határon túl élő magyaroknak, mintegy azt mondva: keblemre atyám fiai. Most pedig az jön át: ha elmentél, mert jobbra vágysz, akkor maradj is ott, haver!
~ o ~
Időközben, erős felindulásunkban írtunk több blogbejegyzést is a témában, ha további részletekre vagy kíváncsi. Időrendben az első a lap alján van (a blogoknál már csak így működik a dolog), a későbbiekhez pedig szintén alul az “Újabb hozzászólások” gomb vezet.
Foto: M 93, franciakoktel.hu
... szemünkben a világ ... Belgiumból 
Sziasztok, hasonló cipoben jarunk, és a sokadig blogot, internet oldalt olvasva jutotottam el hozzatok!… van-e lehetőség, hogy az elérhetőségét az “illetékes elvtarsnak vagy elvtarsnonek” eljuttasátok hozzám, hogy célt érjunk mi is a gyamugynel. Mi nemetorszagban elunk es a falunkban az ugyintezo hulyenek nezett, amikor kertunk kornyezettanulmanyt …. Koszonettel, Tamas
Ne aggódj, ránk is furcsán néztek itt! Fogalmuk sem volt mi a fenéről beszélünk. Estére Gyuszit megkérem, hogy kaparja elő a papirokat és megy a válasz!
Kedves Tamás,
Tudomásom szerint minden gyámhivatal megkapta a minisztérium iránymutatását. Beszéltél már a magyar gyámügyessel? (Gondolom kaptatok felszólítást.)
Megkeresem és elküldöm neked a minisztériumi illetékes e-mail címét, de szerintem érdemesebb először a helyi hivatallal egyezkedni.
Sziasztok! Nagyon örülök hogy rátok találtam. Sok hasznos információt kaptam a blogotokon keresztül. Jelenleg mi még csak tervezzünk a költözést. És kissé tartok is tőle mert úgy érzem nem lehetek elég alapos. Gyermek ügyben nem tudjátok véletlenül, hogy a nagykorú gyereket is igazoltatni kell az ottani hatóságnak vagy csak a kiskorút ? Minden jót nektek ! Köszönöm szépen !
Szia,
Konkrét jogszabályi hivatkozást nem tudunk, de a józan ész alapján a nagykorú gyerek nem tartozik a gyámügy hatáskörébe. A mi felnőtt lanyainkkal sem foglalkoztak. Ha tutira akarsz menni, megér egy telefont a legkozelebbi hivatalba.
Üdv.
Gyula
sziasztok
nagyon véletlenül találtam erre az oldalra. mi is költözés előtt állunk, de azt sem tudom hogyan kezdjek neki. a párom kint van hónapok óta, mi is mennénk a kisebbik lányommal ( nem az ő gyermeke ) olvasom a különböző fórumokon a hozzászólásokat, és elvagyok keseredve, hogy milyen falakba ütközik az ember csak azért, mert nem szeretne éhen halni itt Magyarországon:(
szeretnék tanácsot kérni tőletek, hogy pontosan lépésről lépésre mit tegyek, milyen papírokat rendezzek itt ( azt tudom mit kell bemutatni külföldről ) mi legyen igazából az első lépés, a következő stb. stb.
elvagyok veszve ebben a sok hozzászólásban a többi oldalalakon. a lányom 2. osztályos lesz idén. szóval nem egyszerű, de minél hamarabb szeretnénk innen elmenni
köszönöm előre is a segítséget
sziasztok
Kethy
Kedves Kethy,
Bármennyire is úgy tűnhet, nem vagyunk szakértői a külföldre való kiköltözésnek. Mi csak egyszer csináltuk. 🙂 Amit biztosra tudok, hogy az önkormányzatnál be kell jelentened a külföldre költözést. Van a bejelentő nyomtatványon ilyen rublika. Az iskolában be kell jelenteni, hogy a csemete nem fog oda járni. Érdemes egy telefont megereszteni a gyámhivatalnak, hogy van-e valami teendőtök. Ne vedd készpénznek, de lehet, hogy befut hozzájuk az infó az önkormányzattól, és elképzelhető, hogy megkeresnek előbb-utóbb. Gondolom a munkahelyen való felmondás részét nem kell részleteznem. Ha a jelenlegi lakást / házat ki akarjátok adni, azt is intézni kell.
A papírokkal kapcsolatban józan paraszti ésszel azt mondom, hogy útlevél legyen készen mindenképpen, utazáshoz a személyi is elég. Attól függően, hogy itt mihez szeretnél kezdeni, érdemes elhozni az iskolai bizonyítványokat és diplomát, munkahelyi igazolásokat, hogy hány évig dolgoztál ott, ajánlásokat, stb. Ezek persze csak akkor kellenek, ha munkát akarsz vállalni, és kérik.
A tennivalókkal kapcsolatban is azt tudom tanácsolni, hogy üljetek le, és gondoljátok át. Mi is ezt tettük. Sokat beszéltünk róla, ezért sok minden felvetődött, aminek utána kellett néznünk. Ilyenek voltak:
– Lakásbérlés: ott fogtok lakni, ahol most a férjed, vagy másik lakást kell találni? Bérelni akartok, vagy venni? Sokat segít a helyi ingatlanos oldalak böngészése.
– Iskola: helyi iskolába akarjátok íratni a csemetét, hogy megtanulja a nyelvet és beilleszkedjen a helyi közösségbe? Európai iskolába? (Nem tudom melyik országba mentek, van-e ott EU suli.)
– Költözés: akartok-e vinni bútort? Ha igen, akkor meg kell szervezni a szállítást.
– Utazás: autóval egyszerű, háztól házig visz, de ha repülővel mentek, akkor foglalni kell, a reptérről el kell jutni a lakásig. Érdemes utánanézni a helyi közlekedésnek, az interneten ma már minden elérhető.
Szóval csupa olyan dolog, amit csak át kell gondolni. Közben úgyis lesznek újabb kérdések a részletekkel kapcsolatban.
Remélem segítettem.
Üdv.
Gyula
Sziasztok!
Úgy tudom, az alapprobléma, a rendszámmizéria megoldódott, vagyis csak azt kell igazolni, hogy az autó tulajdonosa, üzemben tartója életvitelszerűen külföldön él. Erről a hivatalos papírról egy egyszerű (nem “hivatalos” szerv által kiadott) fordítás elegendő. Itt már nem számít, hogy van magyar bejelentett lakcímünk.
Nálunk pont fordított a helyzet, mert a párom kocsija hitelből finanszírozott, és elég sokba fájna, ha külföldi rendszámot rakatna rá. De abban az országban, ahol ő dolgozik, bizony 1 év után már honosíttatni kell a kocsit, és a jogosítványt is. Ezért kellett itthonról egy 3 hónapnál nem régebbi lakcímigazolás, ahhoz, hogy a Magyarországon (regadóval) vásárolt kocsit ő magyar rendszámmal használhassa kinn. (nem volt egyszerű megértetni az ügyintézővel, hogy a lakcímkártyát nem fogadják el, mert az ugyan érvényes, de már elég régen lett kiállítva…) A család minden tagja itthon él, csak a párom dolgozik kinn. Ha mégis valami őrült ötletből kifolyólag ő külföldi rendszámmal jön haza a családot meglátogatni, igen morcos lenne, ha a rendőr emiatt lekapcsolja…
üdv.
Momi
Igen, időközben megoldódott ez az egész ügy, 2012 őszére már sikerült is megváltoztatni a téves szabályozást. Miután vége lett a nyári szabadságolások idejének. Sokan elkedvetlenedtek e miatt tavaly. Na, de ez már a mult, a gyámügyes dolog viszont ma is él.
Itt Belgiumban ha jól tudom, akkor 3 hónapnál tovább nem lehet furikázni külföldi rendszámmal, mert simán elveszik az autót és csak honositás után adják vissza. Minden országban más és más rendeletek vannak. Nálunk ugye pont más volt a gond, a belga rendszámmal Mo-on.
Mi már nem változtatunk semmit, ha már kiálltunk magunkért, a gyerekeinkért, nincs Mo-i lakcimünk, igazolványunk sem. A jogositványunk belga, van belga személyink és egy magyar utlevelünk. Ennyi!
A magyarországon kívűl dolgozó és élő magyar állampolgárokra elsősorban a családjogi törvény vonatkozik vagyis nincs kapcsolat a gyamügyi rendelkezésekkel nincs kapcsolat a gyámüggyel ha a gyermeket házasságban eggyütt nevelik abban az esetben eggyütt döntenek a sorsáról. Ha más országban élnek akkor az uniós jog alapján uniós állampolgárok is egyben mivel magyarország az unió tagországa. Magyarországon belül lehet bejelentett lakcimem ideiglenes és lehet tulajdonomban ingatlan is de lakóhely nélkül is lehetek magyar állampolgár.A hatóságoknak nincs közük hozzá. Gyámügy alanya csak akkor lehetek ha a családon belül a házastársak között elllentét alakul ki.Abban az esetben ha a szülők nem magyarországon élnek tartózkodnak iskolába, a tartózkodás helyén kel járatni a gyemeket iskolába,amihez a gyámügynek semmi köze.Magyarországon csupán be kell jelenteni az önkormányzatnak ha a gyermek iskolaköteles azt,hogy a tanulmányait hol végzi.A gépkocsival kapcsolatban született egy elkapkodott rendelet amit már részben módosítottak. Ha a magyar állampolgár magyarország területén kívűl él természetes.hogy a gépkocsi rendszáma német, angol vagy belga teljesen mindegy azzal a rendszámmal közlekedik amelyik országban él. Az alapjog az ,hogy az országon kívűl élők unios polgárok is egyben.A problémát az okozza,hogy magyarországon az ügyintézők nem ismerik a munkakörük ellátásához szükséges rendelkezéseket amit nem ismernek azt nem is tudják megoldani de mondanak valamit álltalában próbálják nam megoldani a nem létező problémát. Nam kell terhelni a hatóságokat feleslegesen.