Igaz a hónap elején járunk még csak, de én már tudom, hogy pár hét és minden virágba borul ami virágozhat a kertben. Próbálok évelő virágokat beszerezni, és idén is van egy pár, ami kibírta az enyhe telet, már most virágba borult újra. Hálás vagyok értük, a színiekért, a vidámságért, hogy megmutatják a maguk egyszerűségével, hogy milyen szép is a világ. Nem tülekednek, nem löknek hátra senkit. Nem ócsárolnak, nem féltékenykednek és nem találnak ki egymásról mindenfélét, hogy a saját szépségüket helyezzék előtérbe. Ők csak vannak. Egyszerűek mégis szépek. Örömet szereznek. A kertünk tele van emlékkel, hiszen javarészt azért ezek a virágok, gyümölcsfák vannak, mert valakire emlékeztetnek minket. Mert valakinek kedvence volt sok-sok éve. 

Édesapa egyik kedvence volt az orgona is. Igaz kicsi fácska, nem is lesz sokkal nagyobb. Nincs is rajta három különböző színű virág amilyen az övéi voltak. Nekem a legcsodálatosabb mégis. Nekem. Az illatát képzeljétek hozzá. Még nincs is kinyílva teljesen. Ha nem lesz túl meleg az elkövetkezendő napokban, akkor talán velünk lesz az illat, a virág 1-2 hétig. Bár mindegy meddig, minden nap ajándék lesz. 

Itt ez a sok virág, és nincs szivem egyiket sem letörni, levágni. A vázában mindig van valamilyen virág a nappaliban,  de azt a boltban veszem. Azon gondolkodtam, hogy bár rózsa került már a kertből a házba, de azért, mert letört, viszont én még sosem tettem kárt bennük. Azért teremtek oda, mert ott a helyük. Nem lenne szivem elpusztítani őket azért, hogy a vázámban legyenek 1-2 napig. Ha eljön az idejük akkor ugy is mennek. 😕

Ti hogy vagytok ezzel? Leszeditek? Nem szeditek le a virágaitokat? 😃