Neveltem a gyerekeket. Mikor igy, mikor ugy. Mindig azt mondtam, hogy majd a gyermekeim mondják meg milyen anya voltam. Majd ha felnőttek lesznek és visszatekintve. Akkor amikor láthatom a gyümölcsét a nevelésemnek.

Mára, mikor már mind felnőttek, hisz Barnabás is már 22 évét töltötte be nemrég, elmondhatom, hogy mind a négyen ugyan olyan közel vannak a lelkemhez ahogy régen. Átalakult ez a szeretet kölcsönös szeretetté, tiszteletté. Megismertük, kiismertük egymást. Megtanultuk elviselni a másik rigolyáit, ott lenni ha kell. Nem ránezehezedni, beleavatkozni a másik életébe. Nekem személy szerint ez nagyon fontos! Hiszen nem ezt tanultam, láttam. Sokat kell még tanulnom, hogy ne csak távolról szemléljem az eseményeket, hanem merjek szólni is ha éppen arra van szükség. Rengeteget tanultam a gyerekeimtől, a gyerekeim által, ez is menni fog idővel.

Ma Katinkától ezt az ajándékot kaptam.  ❤ Teljesen meglepett vele. Megtisztelt! Most volt életemben az első alkalom mikor csak ugy spontán, minden gondolkodás nélkül ugy éreztem, talán valamit jól csináltam, jól csinálok mégis. 🙈

Köszönöm … ❤