Nekem is volt ilyen. 😊

Az egyik az volt, hogy soha ne legyek magányos. Bárcsak nagy családom lenne. Beszereznék egy nagy komódot. Vagy nem is, lenne egy nagy kandallóm. Lenne sok gyermekem és teleraknám a kandalló szélét a fotóikkal. 🤔🤗

Mikor 4,5 éve beköltöztünk ide és megláttam a kandallót aminek van párkánya, mondanom sem kell, azonnal eszembe jutott a régi gyermekkori vágyam. Először ott is volt a pár fotó gyerekekről, rólunk. Mosolyogtam, mikor kiderült, ez az álom nem fog összejönni, sokan vagyunk, nem férünk el! 🥰 Akkor vegyünk egy nagy komódot. Sikerült beszerezni egy óriási nagyot, na ez már elég lesz. 🙈 Talán. Egyelőre.

És sokasodtak a fényképek, ki sem lehet tenni mindent természetesen. De mindenkiről itt van egy-egy fotó, amelyik a legkedvesebbek lett számunkra.

A terv az volt, hogy ilyen festményeket beszerzünk ott ahol járunk. Az első persze a virágszőnyeg, amit még Brüsszelben a Grand Place-on vettünk közösen. A többit a gyerekek hozták onnan ahol jártak a nagy világban és találtak ilyen stílusú képet. 

Egy kis hazai. ❤ Számunkra csodálatos embertől, az esküvői anyakönyvvezetőnk aki összeadott minket már sok-sok éve nyugdíjba vonulása után festeni kezdett. Vagyis előbb is, mindig a festés volt szíve kívánsága, de csak a nyugdíjas évei után tudta teljesen átadni magát a művészetnek. Sajnos ritkán beszélünk, de mindig figyelem munkásságát. Pár éve tőle vettük ezt a festményt. A komód fölött középen van a festmény, ha bárki bejön hozzánk ezt látja meg elsőnek. Ha kérdezik hol készült mindig mosolyogva mondjuk:
-Magyarországon, Nagyrédén, a kis falunk határában.

Ne tessék nevetni, ez a kép a kis szívünk csücske. Talán az első bolhapiacon láttam meg, tehát velünk van kb. 13-14 éve. Megláttam és és beleszerettem. Valószínűleg a hangulatába, szineibe. Nem ért egyikünk sem  a festményekhez. De mindketten szeretjük ezt a kis ütött-kopottat itt a nappali falán. Olyan nyugalmat és békességet sugároz. Kb. ezer éves lehet, vagy rossz helyen tartották. Itt becsben lesz míg mi élünk.