Mikor az ember egy mentett kutyát vesz magához akkor sosem tudhatja, hogy az mit hoz magával. Sam bizony már majdnem 6 hónapos volt, mikor hozzánk került. Senkinek nem kellett, kivert kiskutya volt. Hogy miért nem lett helye ennek a gyönyörű, melegszívű kiskutyának? Ránk várt talán. Bárcsak hamarabb rátaláltunk volna, talán kevesebb félelemmel és lelki sebbel élné az életét. 

Mindig aggódom, ahogy telnek az évek és egyre idősebbek a kutyusaink, a cicáink. 😥 

Egy éve ilyenkor már nagyon aggódtunk érte. Nehezen mozgott, egész nap csak motyorászott. Ha sétálni mentünk sántított, szinte már nekem fájt minden lépés. Aztán nyár elején rátaláltunk itt erre az orvosra. Mivel a kutyusok kollektíven nem akartak enni rendesen és ezt elpanaszoltuk a dokinak, ő megkérdezte, hogy eljöhetne-e hozzánk meglátogatni minket? Ha a saját helyükön látja őket, akkor hátha meglát valamit, talán nyugodtabbak lesznek a saját közegükben és jobban megtudja figyelni őket. Mi mondtuk persze, sőt örültünk neki. Igy ismerkedett meg mind a négyükkel. Sam híres arról, hogy fél az orvosoktól. A rendelőt pár perc alatt képes szétszedni. Ez volt régen. Doki bácsi jött és győzött. 👨‍⚕️ Kis vakarászás, játék után elkezdte hordani a dokinak az összes játékot, macit, mindent amit csak talált. A doki meg nagyon örült a négy kutyának, imádta minden velük töltött percet. Jól megfigyelte őket, persze nevetve mondta nincs itt baj, négy boldog kutyát lát. Sam mozgásán látta, hogy nehézkes. Ajánlott is más készítményt az ízületeire, melyet azóta is szed.

Sam pedig szárnyal! Már nem motyorog. Utóbb kiderült számunkra, hogy bár cuki volt, de nem jó dolog miatt csinálta. Mint egy idős ember, akinek minden mozdulat fáj és ennek hangot is ad. De a motyorgásnak vége. Nincs már bicegés, sántítás. A napjai nagy részét átaludja természetesen, de bármi történik jön, intézkedik ő is mint a többiek. A tányér valahogy mindig nála ürül ki a leggyorsabban. A reggeli fogmosásnál is ott tolong az első sorban. 

Bátrabb viszont nem lett. A goldik nem a bátorságukról híresek. Ő lelkem mikor hozzánk került még a kakas kukorékolásától is megijedt és világgá szaladt. Vagy ha lovat látott, zacskót vitt a szél és az csörgött. Elindult és mint akinek szemellenzője van csak azt mondhatta magában, hogy haza-haza-haza. És mint a nyíl.

Minden reggel sétával indítjuk a napot. Egy nagyobb lovarda van tőlünk nem messze, a lovak hol egyik, hol másik részen legelésznek. Gyönyörű, szelíd jószágok. Egyik reggel meglátott minket a paci és nagy boldogan trappolt felénk. No, meglátta ezt Sam és mint akinek gyökeret ver a lába megmerevedett, majd megfordult és elindult hazafelé. No most Sam 40 kg. Szóval ha ő megy akkor nincs mese, én is megyek vele. 🤦‍♀️ Nagy nehezen megpróbáltam megnyugtatni és átmentünk a másik oldalra, majd a lovacskát elhagyva vissza mentünk a többiekhez. Azóta minden reggel kinyújtja a nyakát és nézi már messziről, hogy legelészik-e ott valaki? Ha messze van a ló akkor átrohanunk a problémás szakaszon, ha nincs ló akkor megnyugodva sétálunk tovább. 

Szóval Sam 11 éves lett. És jól van. Továbbra is imádja a macikat. Mindegy milyen, csak maci legyen. Egész nap elcumizgat. Ha csöngetnek akkor felugrik és az ugatásától rezegnek az ablakok, persze ha az illető már benn van akkor nincs baj, főleg ha látja rajtunk, hogy minden rendben. Megtanultuk őt, a kis lelkét ami nem egyszerű. Vigyázunk rá, szeretgetjük, ami tőlünk telik megkapja. Jól van. 

Dávidnak nehéz volt leválnia róla. Elkerült egyetemre, nem volt kérdés, nem volt választás. Drága fiunk mindig mondja, hogy hálás amiért igy vigyázunk rá és tudja a legjobb kezekben van. És igy lett a sétánkon az én kutyám, az én párom. De ha Dávid szól, hogy jön haza, akkor tuti megérzi. Ha bármi hangot hall kintről akkor ugrik fel, ugat. Aztán ha megjön a Gazdi akkor hangosan örömködve, bújva meséli el mi történt azóta mióta nem találkoztak. Sokáig ilyenkor elmentek a régi nagy sétáikra, de ma már ez nem megy. Sajnos egynél több séta naponta nem fér bele. De baktat mindenfelé Gazdi után és ők ki is használnak minden együtt töltött percet. Dávid aggódik, hogy telik az idő. Sam nagy titkok tudója. Dávid örök barátja. Épp a hétvégén mondta, hogy soha nem lesz ilyen kutyusa másik. Nagyon sok az a 11 év! 

No de már előre néztük a naptárat, hogy vasárnapra esik a szülinapja Sam-nek. Azt mondta Dávid mindenképpen haza akar jönni, hogy együtt legyenek. Igy aztán pár órát együtt töltöttek. Készült májkrémes torta kolbászgyertyával, jutalomfalat díszekkel. Édes szívem, azt sem tudta mi történik. 

De nem okozott gondot eltüntetni pillanatok alatt a finom tortát. 

Boldogan bújtak össze utána.

Az ajándék kacsa is remek ajándéknak bizonyult. 

Majd jött a szokásos vakarászás, játék. Mintha még mindig kiskutya lenne, boldog mosollyal hempergett és hagyta a gazdi vakarászását. 

Drága Sam, maradj még velünk nagyon sokáig, mi vigyázunk rád! 💖