Kértétek írjak az állatkertről. 🙂 Már bizony régóta nem meséltem róluk. Pedig nálunk tényleg mindig történik valakivel valami. 🙂 Most is a napokban.

Mától részleges lockdown van Belgiumban, sok üzlet, sok munkahely már nem nyithatott ki ma. Tudtuk ez lesz, hiszen pénteken felolvasták a bezárandó dolgok listáját. Szombaton néztem korán reggel a részletes listát, de nem találtam, hogy a kutyakozmetikáknak be kell-e zárni? Az volt a rendeletben, hogy azoknak kell bezárni, ahol közvetlen közeli kapcsolat van a vendégekkel, igy a fodrászok, kozmetikusok, stb. De ugy okoskodtam, hogy a kutyakozmetikusnál csak odaadom a kutyit és már mehetek is utamra, végzésnél kifizetem mobillal és már vihetem is a csili-vili-csini kutyit. De sajnos nem. 😦

Hogy miért is fontos ez nálunk? Brunci egy igazi izig-vérig kis tibeti terrier. Kis tündérem Taszika lenyomata kisebben, cukibban. Talán mert nálunk nőtt fel, nem tudom. Ugye Taszika 6 évesen került hozzánk, tele félelemmel, depresszióval. No most ezeket Brunci távolról sem ismeri. Azt gondolom, hogy egy igazi boldog kiskutya. Nézzétek csak. 🥰🐩🐶 A történet annyi, hogy vasaltam és a ruhákat szépen kivasalva, összehajtogatva az ágyra tettem. Sajnos az egész lakásban nem volt máshol hely ahol aludni lehetett volna, csak a ruhák melletti pici helyen. Megfordultam, és ezt láttam. 🙂 Szóvá is tettem, hogy most miért itt, amire láthatjátok mi a válasz. 😀

Ezek a képek egy hete készültek. 🙂 

Szóval közeledett a lockdown. Mondtam Gyuszinak, hogy kedden ment volna Brunci a kozmetikushoz, mert két hónapos a szőre.

A tibetkék alapjáraton hosszú szőrűek, de nem lehet minden minőségű szőrt megnöveszteni. Én próbálkoztam, tényleg. Minden áldott nap fésülködtünk, megvettem minden kenceficét, sampont, balzsamot, a nem is tudom mit még, keféket, fésüket. De egyszerűen nem lehetett. Aztán felhomályositottak, hogy nem mindegy milyen minőségű a szőre a kutyusnak. És kiderült, hogy ezt a pihe-puha szőrt nem lehet megnöveszteni. 😦 De megmutatták, hogy kell megnyírni, a kozmetikusunk mondta is, hogy tudja, igy béke volt már jó ideje. 

Tavasszal is belefutottunk a lezáráskor a hosszu szőrbe. Megint küzdöttem, meg megtettem mindent, de nem ment. No, nekiálltunk mi levágni a szőrét. Kár, hogy nem dokumentáltuk képekkel, érdemes lett volna megörökíteni. Órákig vágtuk, de szó szerint értsétek. Gyuszi beburkolta az ebédlőasztalt műanyag zsákokkal, Bruncit felcsaptuk az asztalra és hajrá. Te jó ég mi volt ott? 🙄😏🤔🙈 Több óráig vágtuk a szőrt. Kb. ugy képzeljétek el, mintha mondjuk egy csomó vattát szeretnétek lenyirni, amit mindenhonnan fésülni kell és ahányszor fésülöd annyi felé áll. A végén szegénykém már csak feküdni akart, nagyon elfáradt. Nekünk a hátunkon folyt a veriték, a derekunk majd le szakadt. És minden, de minden csupa szőrpamacs volt. A goldikat kellett volna megnyirni nem lett volna gond, nekik nagyon más a szőrük, no de egy tibetke? 

Közben a kutyakozmetikusunk az oldalán folyamatosan írta, hogy a vendégei mit csináljanak a kutyusokkal otthon. Biztatott mindenkit, hogyha kell nyírják a kutyákat, nem baj ha nem lesz szép, majd megnő és ha vége lesz a zárlatnak majd szépen rendben lesznek ujra a kutyusok. Mi is igy tettünk, de tiszta kínszenvedés volt. Meg is beszéltük, hogy többet egyetlen szót nem szólunk, amiért 2 órahosszáig nyírja, fürdeti a kis pelyhest. Mindig mondtuk, hogy mi a csudát csinálhat vele ennyi ideig? Hát itt volt a válasz. 

No de ott tartottunk, hogy szombat délelőtt volt, megbeszéltük, hogy akkor valamelyik nap le is vágjuk a szőrét, nem várunk nem legyen nagyobb, hátha most még bírunk majd vele. 

És akkor egyszer csak kaptam egy üzenetet Wenditől. Irta, hogy be kell neki is zárnia, de ha szeretnénk vigyük el hozzá Bruncit vasárnap 12.30-ra és megnyirja. 😍 Válaszoltam is neki, hogy igen-igen-igen, és visszük. Valószínűleg átment az örömöm a pár szavas sms-en, mert küldött egy rakás vigyorgó fejet válaszul. 🙂 

Tegnap aztán elvitte Gyuszi (itt van tőlünk 2 percre, a szomszéd utcában). Közben kiderült, hogy nem kell bezárnia, talán pont a miatt amit fentebb is írtam. De mondta ha már elvitte hagyja ott. Az a kis bohóc persze maradt. 🙂 

Majd hazajött illatosan, tisztán, szépségesen, megnyírva. Most két hónapig ujra jók leszünk! 🙂 

Én sosem gondoltam, hogy valaha lesz olyan kutyám, akit  majd kutyakozmetikába kell hordani. Mindig azt gondoltam, hogy az csak uri hóbort. De tényleg. 🙂 Aztán jött ez a kis picuri pelyhes négylábu gyerek akinél megtanultam, hogy bizony nem úri hóbort, hanem muszáj, kell. Ha összefilcesedik a szőre akkor húzza a bőrét. Kipirosodik, fáj neki. Mikor legelőször lett ilyen nagyon sajnáltam, tenyérnyi filceket vágtak le róla. Piros volt a kis bőre a szőr alatt. Azt mondtam soha többet. Magamat okoltam. Persze idővel én is megtanultam, megtanitották, elmondták, hogy kell, mint kell. Innen nézve már nem is tünik uri hóbortnak. 😁